A velencei kalmár: ahogy a rendező látja

Különleges csemege ez az előadás! Van olyan olvasata is, ami egyszerűnek látja a történetet, de ahogy egyre jobban belemélyedek, egyre több olvasatát érzékelem. Erre utal az is, hogy az évszázadok során többféle értelmezésben állították színpadra, vagy éppen egyáltalán nem játszották. 

Az előző három interjúban – három színművész segítségével – megvilágítottam különböző olvasatait. Ezért itt most egy más szemszögből, a rendező szemszögéből mutatom meg.

Az említett interjúkat akár előtte, akár utána, de mindenképpen javaslom elolvasni. Például, itt is lehet kezdeni: Shylock igazsága. 

Oberfrank Pál Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művészt, A velencei kalmár rendezőjét kérdeztem:

Mit szeretnél adni a nézőnek ezzel az előadással?

Sok mindent. Először is azt, hogy kicsit gondolkozzanak, aztán hogy lássanak szépeket, halljanak jókat. Ezenkívül a történetet magát, az összetettségét, amilyen összetett maga az élet is. Ismerjék fel benne azt, hogy mi az ő dolguk ezek után a saját életükben, illetőleg annak az örömét, hogy végül a jó győzni fog.

Miért ezt a fordítást választottátok?

Nem választhat az ember nagyon régi fordítást, mert azon érződik, hogy az nem a mi nyelvünk már. Teljesen kortársat azért nem szerettem volna, mert azon meg az érződik, hogy valami nagyon mai szlenget akar adni a fordító. A Veszprémi Petőfi Színház kiváló közönségének, azt hiszem, Vas István a legautentikusabb manapság.

A színészek, akikkel beszélgettem, azt mondták, hogy kicsit küzdeniük kellett a szöveggel, de végül, miután megküzdöttek vele, tetszik nekik.

Igyekeztünk úgy igazítani a szöveget, hogy a nézőnek is legyen lehetősége megküzdeni vele. Ha mindent benne hagytunk volna, akkor a mitológiai utalások, a gondolatok csavarossága és bonyolultsága miatt nehéz dolguk lenne. Így ez most egyáltalán nem nehéz, viszont csodálatos. Ahogy egy mai asztalláb vagy egy szekrény különbözik egy 150 évvel ezelőttitől, ezek a szövegek is sokkal összetettebbek és izgalmasabbak, mint ahogy ma beszélünk. 

Tehát ez agymunkát is ad nekünk, nézőknek is.

Ez egyszerre élvezetet is jelenthet, és azt hiszem, hogy ez is dolga a színháznak. A népszínházi kínálatában a klasszikus külföldiek esetében, de egyébként a magyar klasszikusoknál is, olyan minőségi tartalmat adjon, amely az ínyenceknek is, és egyébként a mesét és történetet szerető embereknek is élvezetet nyújt.

Meg tudom erősíteni, hogy tényleg élvezhető a fordítás nyelve. És valóban érdemes volt XX. századi fordítást választani, mert ez sokkal olvashatóbb, mint a száz évvel korábbi (Ács Zsigmond). Vas István 1958-as fordítását először 1986-ban mutatta be a Nemzeti Színház. Azért ilyen sokára, 1945. és 1986. között nem játszhatták Magyarországon.

Mindenesetre, azt javaslom, Kedves Olvasó, hogy magad győződj meg erről.

Kerékfy Pál

Szereposztás és időpontok: A velencei kalmár

A közönségtalálkozó után ezt írtam: Az emberiség örök kérdései egy klasszikusban,
és ezt írtam Bassanióról: Simon András és Bassanio karakterfejlődése
és Antonióról: Interjú Keresztes Gáborral: Antonio élete
és Shylockról: Shylock igazsága
és Portiáról: Portia: Intelligencia és tisztánlátás

Képek: Veszprémi Petőfi Színház.

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc