Odüsszeusz járt Veszprémben

Ádámok és Évák ünnepe – „Színház az egész világ…” címmel léptek fel középiskolai színjátszó csoportok Veszprémben március 26-án. 

A Veszprémi Petőfi Színház a szolnoki teátrum példáját követve először 2011-ben hívta meg a város és a megye középiskoláit a magyar költészet napjához kapcsolódva.

Az egyik előadásról – ami nagyon tetszett – írok most.

Az előadásunkban a klasszikus mítoszt szeretnénk bemutatni mai nyelven, néha kifordítva, néha ironikusan, néha pedig líraian. Az istenek kommentálnak, a hős emlékezik, a nők kérdeznek, és valami állandóan közbeszól, Trója lángolása, a küklopsz barlangja, Kirké varázslata, az alvilág árnyai és a szirének éneke mind egyetlen irányba mutatnak: Ithaka felé.

Idézet a műsorfüzetből

Birkás Zsófia, a Pápai Refi (Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Művészeti Szakgimnáziuma és Diákotthona) tanára adott nekem interjút az előadás előtt.

Mit jelent az iskolának az, hogy ide lehet jönni, elő lehet itt adni egy darabot?

Ez egy nagyon érdekes dolog. Én egyetemistaként találkoztam az Ádámok és Évákkal, pont itt a Petőfi Színházban. Amikor elkezdtem tanítani néhány éve, itt a Refiben, az én volt iskolámban, akkor rögtön tudtam, hogy szeretnék színjátszó csoportot.

Csak azt nem tudtuk, hogy hol fogunk előadni. Pápán nagy hagyománya van a színjátszásnak, de igazi játszóhelyünk nincsen. Ezért határozottan örültünk a lehetőségnek, hogy itt meg tudjuk mutatni magunkat. 

Nagyon sokat jelent ez a diákoknak és az iskolának is, és mindenki támogat bennünket ebben.

Ezek szerint könnyű találni diákot, aki szeretne itt fellépni.

Igen, nagyon könnyű.

Az iskolánkban egyébként is hagyománya van a színházművészet több ágának. A bábozás és a bábmesterség is otthon van nálunk, hiszen a híres bábkészítő, A. Tóth Sándor több mint három évtizedig nálunk tanított.  

Vannak diákok, főleg művészeti tagozatosok, akik nagyon büszkén állnak ki a színpadra, és gondolkodnak; ötleteik vannak, és folyamatosan azt tervezik, hogy milyen újdonságokkal tudunk előrukkolni.

Ezek szerint ők a darabok megalkotásában is aktívan részt vesznek.

100%-osan, igen. Tavaly, például, teljesen önállóan mi hoztuk létre az előadást, tehát a diákok írták a szövegeket is.

Most egy kész szövegből indultunk ki, abból írtuk meg a szövegkönyvet, húztunk belőle, és adtunk hozzá szövegeket. Ők alakították ki a saját világuknak megfelelően az előadást.

Eddig az interjú.

A Pápai Református Kollégium színjátszósai Závada Péter és Szabó-Székely Ármin ITHAKA című darabjából kiindulva alkották meg a saját előadásukat. 

A darab így kezdődik:

Hol is kezdjem? Odüsszeusz vagyok. Odüsszeusz vagyok, a leleményes. Odüsszeusz vagyok, Láertész fia. Otthonom Ithaka. Régóta haza vágyom. Hét évig tartott vissza Kalüpszó barlangja tágas ölén, de szívem három evezősoros hadigálya: önálló műveletekre képes! Nem tudták már tatkötelekkel kötni a parthoz. Hiába étel, ital, nő: a haza az első!

Nagyon élveztem az előadást, tetszett a diákok játéka. A teljes (közel másfél órás) színházi változatot nem láttam, ezért nem tudom, hogy mit húztak ki belőle és mit írtak hozzá, de ez így élvezhető, érthető egész volt.

Úgy láttam, hogy a diákok otthon érezték magukat a színpadon és a darabban is.

A közönség nagy tapssal köszönte meg az előadást. 

Javaslom mindenkinek, hogy jövőre figyeljen oda, hogy mikor jönnek az Ádámok és az Évák a színházba, és ne hagyja ki ezt a lehetőséget!

Kerékfy Pál

Kép: a Veszprémi Petőfi Színház műsorfüzete