Feketefátylas ég alattMezők és tornyok alszanak. Alszik Milano, Moszkva, mind,A vágyaink és bajaink. De lenn az áldott föld alattA szent csírák nem alszanak. Az örök erjedő erők,Dúsan, vígan gerjednek ők. Szívek hamvából ég feleNő, nő az Élet gyökere. Örök törvény parancsa szólS egy éj során száz hant alól A sarj kikél s minden felettArany napunk … Juhász Gyula: Tavaszi éj olvasásának folytatása
Kategória: napi vers
Szendrey Júlia: Magyar gyermek éneke
Gyermek vagyok bár, mégis jól tudom,Mi a legszentebb a föld kerekén,S hogy e szentségen akként függni kell,Miként a gyermek anyja kebelén. Igy csüggök rajtad, igy szeretlek én,Magyar hazám, kedves magyar hazám!Büszkén vallom be, hogy fiad vagyok,S áldom a sorsot, hogy te vagy anyám! S ha egykor majd kinőttek szárnyaim,S észszel, erővel munkálni tudok,Minden tettem egy … Szendrey Júlia: Magyar gyermek éneke olvasásának folytatása
Kopogtatás nélkül
Hirschl Laura Idén ismét ezt a szép verset tesszük közzé a költészet napja alkalmából, akárcsak tavaly. Az óriási különbség az, hogy csodás énekhang társul hozzá: Hirschl Laura művésznő, a Veszprémi Petőfi Színház társulatának tagja adja elő. Véletlenül fedeztem fel, és elvarázsolt az előadás. Tudom, hogy Laura nagyon szépen énekel, mert sokszor hallottam már énekelni, de … Kopogtatás nélkül olvasásának folytatása
Szendrey Júlia: Kis fiam
Megérdemelve vagy ártatlanulSzáműzetésben hogyha bolyganék,Ha megtagadna az egész világ,S nyugtot nem adna sem föld, sem az ég:Egy menhelyem maradna énnekem,S ez a te szived, drága gyermekem! Megérdemelve vagy ártatlanulVéginséget ha a sors mérne rám,S a koldusbotnak s mi még súlyosabb,Alamizsnának terhét hordanám:Egy támaszom maradna énnekem,És ez te volnál, drága gyermekem! Megérdemelve vagy ártatlanulSötét börtönben, hogyha … Szendrey Júlia: Kis fiam olvasásának folytatása
Balassi Bálint: Adj már csendességet
Adj már csendességet, lelki békességet,mennybéli Úr!Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,kit sok kín fúr! Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vármentségére,Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszdvesztségére! Nem kicsiny munkával, fiad halálávalváltottál meg,Kinek érdeméért most is szükségemetteljesíts meg! Irgalmad nagysága, nem vétkem rútságafeljebb való,Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelens romlást valló. Jóvoltod változást, gazdagságod fogyástereszthet-é?Éngem, te szolgádat, … Balassi Bálint: Adj már csendességet olvasásának folytatása
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérőFöltámadás a földi tájakon,Mezők smaragdja, nap tüzében égő,Te zsendülő és zendülő pagony!Köszönt e vers, élet, örökkön élő,Fogadd könnyektől harmatos dalom:Szívemnek már a gyász is röpke álomS az élet: győzelem az elmuláson. Húsvét, örök legenda, drága zálog,Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,Öröm: neked ma ablakom kitárom,Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!Virágot áraszt a … Juhász Gyula: Húsvétra olvasásának folytatása
Csepcsányi Éva: Honvágy nagyszombaton
Nagyszombat éjjelénbükki bor villogottfinoman metszettpoharakban: sírni,sírni kellett, úgyhiányzott a haza.Mert haza Magyarország,igen, de oly idegen mindenvidék, mely nem észak-keleti.Sehol sem oly valós az élet, a szó,a bükki bor illata, zamata mindent,mindent előhívott az emlékezetből.Gyermekségemet,a tiszta, biblikus vadont,a pusztát, az ismerős mátrai réteket,a Bükk semmihez nem hasonítható,időtlen, monumentális némaságát.Hol vannak a hangos, torkos,e-betűs hevesi szavak,a felmenők … Csepcsányi Éva: Honvágy nagyszombaton olvasásának folytatása
Nagypénteki szertartás (Reményik Sándor)
Ágyam fölött, a feszület fölöttKarácsonytól egész NagypéntekigHíven virrasztott egy fenyőfa-ág.(Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!)Hű zöldje végül mégis elkopottLett ő is szikkadt, aszott kis halott.Éreztem: nálam tovább nem maradNem bírja lelki szárazságomat,S egy durvább illetésre szertehull. De nem ily halált szántam én neki.A kemencében énekelt a tűz,Zsoltároztak a lángok lelkei.A száraz ágat helyéről levettem,Vigyázva, … Nagypénteki szertartás (Reményik Sándor) olvasásának folytatása
Weöres Sándor: A NŐ
A nő: tetőtől talpig élet.A férfi: nagyképű kísértet.A nőé: mind, mely élő és halott,úgy, amint két-kézzel megfoghatod;a férfié; minderről egy csomókétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga -a világot dolgokká széthabarjas míg zúg körötte az egy-örök áram,cimkék között jár, mint egy patikában.Hiában száll be földet és eget,mindég semmiségen át üget,mert … Weöres Sándor: A NŐ olvasásának folytatása
Tóth Árpád: Tárcámban egy kép
Mért jó: meleg szemedbe nézni hosszan?Mért jó: meleg kis kebeledre búni?Mért jó: meleg, telt combodtól reszketni? Mily jó is: elfáradtan öledbe ereszkedni,Mily jó: langy lehelléssel gyenge bőrödre fúni,Érezni kicsi térded, amint borzongva moccan. E két sóvár, égő szem végigragyogja vállad,Ó, mint két nyomorú és félénk tolvajlámpás,Mely csak téged kutat éjben, magányban s búban. Gyengén szorító … Tóth Árpád: Tárcámban egy kép olvasásának folytatása