A professzor öröksége: Emlékezetes előadások

A professzort a hangsúlyért fizetik.

Prof. dr. Romhányi György

Gondolkozzunk el egy kicsit ezen a rövid mondaton!

Számomra, aki a felsőoktatási katedra mindkét oldalán éveket töltöttem, nagyon sokat jelent. Azt mondja, hogy a tanárnak oda kell tennie magát. Nem az a feladata, hogy tényeket ismertessen, képeket, ábrákat, grafikonokat, videókat mutasson. Igen, ezek is fontosak, de ezeket az érdeklődő diák maga is megkeresheti, letöltheti, megnézheti – sőt akár el is gondolkozhat rajtuk.

Amiért érdemes bemenni az egyetemi órára, az a személyes élmény. Amikor a tanár úgy mondja, olyat mond, ami megragad a diák fejében. Csak óvatosan remélem, hogy néha-néha mondtam ilyet. Azt viszont tudom, hogy emlékszem ilyen momentumokra; nemcsak az egyetemről, hanem az általánosból és a gimnáziumból is. Több mint 40 év eltelt az egyetem befejezése óta (a több iskoláról nem is beszélve!) és emlékszem egyes tanárok mondataira, gesztusaira. Arra is, amit akkor mondtak, tanítottak. Ennyire megragadtak!

Romhányi professzorról ezt olvastam:

Mélyreható gondolatainak átadására kivételes leleménnyel talált olyan szimbolikus, plasztikus kifejezési formákat, amelyek jól megjegyezhetővé, tovább adhatóvá, jelképessé tették gazdag gondolatait.

Hány ilyen szerencsés orvostanhallgató volt? Nem tudom. Budapesten 15 évig, Szombathelyen 5 évig, Pécsett 25 évig tanított – a 45 év alatt sokan lehettek. És hány páciens köszönheti a gyógyulását nekik és a tanáruknak …

Amikor nyugdíjba vonult, búcsúbeszédében azt mondta, hogy három zsákot visz magával: az egyik egy kis zsák, de igazgyöngyök vannak benne, amiket a tudás tengerének mélyéről hozott fel. A másik zsákban azoknak a betegeknek a történetei vannak, akiket az ő diagnózisai segítettek hozzá a gyógyuláshoz. A harmadik egy nagyon nagy zsák, de lyukas, a tanítványok, a diákjai zsákja, azoké, akiket évről évre tanított, és akik aztán elmentek szerteszét a világba, magukkal víve az ő tanításait.

Az első idézetre visszatérve: a professzor munkájában az a legfontosabb, ahogy előad.

Romhányi György orvosprofeszorról, az ő életéről szóló premierrel indul a Veszprémi Petőfi Színház évada a Latinovits-Bujtor Játékszínben szeptember 26-án. Továbbiak és jegyek: A professzor vallomása.

Természetesen ott leszek!

Kerékfy Pál

Az idézet a magyar Wikipédia Romhányi György című szócikkéből származik (a változat dátuma: 2025. július 2.), és a CC-BY-SA-3.0 licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.

A képet a Microsoft Copilot készítette erre a kérésre: Az év 1960. Egy nagy egyetemi előadóban vagyunk, amiben lépcsőzetesen emelkedő sorokban ülnek a diákok. Hátul állunk, előttünk 20 sorban vannak a padok. A diákok öltözete a kornak megfelelő mindennapi öltözet. Vegyesen nők és férfiak, 20 év körüli az életkoruk. Szemben nagy zöld iskolai tábla, azon szövegek és ábrák (nem látjuk élesen őket). A tábla előtt, tanári asztal mögött áll az 55 éves férfi professzor. Öltözéke sötét öltöny, nyakkendő, felette fehér orvosi köpeny, ami nincs begombolva. Lelkesen, lendületesen magyaráz.