A színpad varázsa: Horváth Dániel és az Anconai szerelmesek

Fiatal vagy, és mérhetelen mennyiségű pénzed van; hiába szórod, sehogy sem fogy. Gondolj bele! Ideális helyzet, ugye? 

A fiatal és kőgazdag* Lucrezio nem így érzi. Egy súlyos teher nyomja a lelkét, amire nincs orvosság. Az élete megfeneklett, és már csak a halált várja – de az nem érkezik.

Szerencséjére, pityókosan tántorogva Don Tomaóba, Ancona leggazdagabb polgárába botlik. Szó szerint belebotlik, és a Don először kiborul (akárcsak a kávéja a “legjobb” nadrágjára), de hamar megbékél, és házába fogadja a szerencsétlen milliomost, akit határozottan jobb kedvre derít a szíves vendéglátás.

Aki egy kicsit is ismeri Tomao Nicomaco urat, mindjárt sejtheti, hogy mi mozgatja a kedvességét és jótékonyságát – de ezt ki-ki megtudja, amikor megnézi az Anconai szerelmesek című fergeteges zenés komédiát. 

A Veszprémi Petőfi Színházban Horváth Dániel színművész 2024-ben vette át a szerepet Kádár Szabolcs Jánostól, és azóta is elsöprő sikerrel alakítja ezt a szerethető karaktert.

Ahogy már többször leírtam, engem kimondottan vonzanak a szerepátvételek, mert izgalmasnak találom az eltérő megoldások felfedezését az előadás megnézése közben. Ugyanazok a jelenetek, ugyanazok a szavak és dallamok, a koreográfia sem változik, és mégis egy kicsit más az élmény. 

Szeretek erről beszélgetni a művészekkel, ha lehetőségem adódik rá. Most éppen adódott! Így mondja el az elmúlt két év történetét Horváth Dániel.

Nem először veszek át szerepet, vagy ugrok be egy már régen futó előadásba. Ilyen többen közt az Anconai szerelmesek Lucrezioja is. 

A beugrás mindig nagy stresszel jár, és viszonylag rövid a felkészülési idő. Ebben a helyzetben viszont volt egy előnyöm: ezt a szerepet már játszottam a Turay Ida Színházban, így a szöveget már csak korrigálni kellett, nem pedig újra megtanulni.

Összességében egyezett a két szövegkönyv; a koreográfiák és a dalfelosztások azonban eltérőek voltak. Őszintén megmondom, elég nehéz volt így játszani ezt a szerepet! Két különböző rendezésben, két városban egy egész évadon át ment így 2024 szeptemberétől 2025 novemberéig. 

Mindig beugrás marad, mindig át kell nézni minden részletet, hogy azt az elégedettséget érezzem, amit az első alkalommal. 

Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy mások is csatlakoznak, de lehetőséget biztosít, hogy valami, legalább energiáiban, más szülessen.

És éppen ez a más az, ami miatt érdemes újra és újra megnézni ugyanazt az előadást. A legutóbbi időben két szerepátvételt élvezhettünk: Dorina és Drusilla esetében (Horváth Alexandra és Szalay Ágnes) – ők már megosztották velünk az élményeiket. Egy évvel ezelőtt vette át Luciát Rubold Emília – vele is tervezek egy interjút. 

Ha már a művész úr szerepátvételeinél tartunk, szintén 2024-ben bújt bele Baracs István mérnök bőrébe a Mágnás Miska operettben. 

Idén láttuk tőle Salerio kereskedőt is A velencei kalmárban, és ő alakítja Kalmár tanár urat az Abigél musicalben is. 

Aki szeretné őt igazán kivételes helyszínen látni, jöjjön el augusztus huszadikán a Veszprémi Várba, ahol Koppány vezérként lép színre az István, a király rockoperában. Erről így beszélt egy interjúban: Koppány és Laborc: Horváth Dániel két szerepben.

Kerékfy Pál

*kőgazdag: a német “steinreich” szó tükörfordítása, középkori átvétel. Magyarázata: a leggazdagabb emberek vályog helyett faragott kövekből építették meg házaikat.

Képek: Veszprémi Petőfi Színház

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc