Miért vágyódnék ő vagy bárki bárhová?

egy kislány – kisgyerek magam – áll az állomás feletti nagyhídon, alatta a húszas évek rozoga lokomotívjai sihegnek (…) apja–anyja fogja a kezét, s magyaráznak neki: ha hátranéz, arrafelé van Nyírábrány, ha meg előre, Budapest. Szavak, szavak, az idegen fogalmak között csak a gyerek szülővárosa az egyetlen reális elem, miért menne ő vagy bárki Nyírábrányba, miért vágyódnék Budapestre.

Szabó Magda: A holtig haza. Budapest: Jaffa Kiadó, 2026. p. 16

Ez a könyv az írónő hazájáról, Debrecenről szól, azon belül hangsúlyosan a Dóczi Intézetről, ami az Abigélben megírt Matula Leánynevelő Intézet előképe. Amikor új darabot mutat be a Veszprémi Petőfi Színház, szeretek felkészülni, szeretek előre belelátni a darabba, a karakterekbe.

Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar író, költő, műfordító, tanár, bölcsészdoktor, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

További érdekes morzsák Szabó Magdától: Szabó Magda

Ezt a képet a Microsoft Copilot készítette. Két lépésben készült. Ez volt az első kérésem: 1924-ben vagyunk, egy vasútállomás felett átvezető hídon látunk állni három embert: anya, apa és közöttük kézenfogva hétéves kislány. Ruhájuk a kornak megfelelő. A kislány haja középhosszú, szőke. Az anya fején kendő, az apa fején kalap. Alattuk gőzmozdonyok, őket részben homályosítja a mozdonyok füstje. A hátuk mögött homályosan látszanak középmagas épületek. Az így készült képet még nem használtam fel, hanem kértem rajta egy módosítást: Tetszik a kép, és szeretném egy másik változatát is kérni. Ezen oldalról látjuk óket, és az apa kinyújtott kézzel mutat a távolba. Ez a kép látható fentebb.

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc