A Veszprémi Petőfi Színházban beszélgetünk Alberti Zsófi színművésszel, aki a Védőháló című darab rendezőjeként és egyik szerzőjeként jött a Lélektől–Lélekig Fesztiválra. Az előadás kezdete előtt kérdeztem:
Mit szeretnél mondani ezzel az előadással?
Mindenekelőtt azt, hogy foglalkozni kell ezzel a témával, beszélni kell róla, és nem szabad úgy tennünk, mintha fölötte állnánk ezeknek a dolgoknak, és velünk vagy a közvetlen környezetünkben ez soha nem történhetne meg.
Szeretném, ha az emberek elhinnék, hogy bárki lehet nehéz helyzetben, és hogy nagyon-nagyon sok múlik rajtunk. Figyeljünk, és vigyázzunk egymásra, és azt is észre kell vennünk, amikor nem elég a mi segítségünk, hanem segítséget kell kérnünk, vagy javasolnunk.
Tudományos tény, hogy az emberek nem meghalni akarnak, hanem nem akarnak úgy élni tovább, ahogy éppen élnek. Ezen a krízisen kell átsegíteni őket, mert az esetek döntő többségében az utolsó öt percig visszafordítható egy ember öngyilkossági szándéka. Ha ezt elhisszük; és elfogadjuk, hogy sok esetben segíthetünk; és nem elmenekülünk a téma elől; ha beszélünk róla, akkor már sokat tettünk azért, hogy megelőzzük az öngyilkosságokat. Ugyanakkor természetesen nem vállalhatjuk a teljes felelősséget senkiért; borzasztó nehéz megbirkózni a bűntudattal, amikor befejezett öngyilkosságról beszélnünk.
Éppen a napokban volt Keller János Szécsi Pál-előadása, és ott is elhangzott, hogy amikor végül sokadikra tényleg meghalt, akkor is kezében volt a telefon, mert segítséget akart kérni.
Ez az ambivalencia az utolsó pillanatokig jelen van: az életösztön és a halálvágy folyamatos váltakozása.
Ahhoz szeretnék én is hozzájárulni, hogy ne legyen tabu ez a téma. Vegyük észre, hogy sokkal több embert érint, mint gondolnánk.
Egy ilyen előadás kapcsán el tudunk indítani egy olyan párbeszédet, akár a nézők között is, ami azt az érzés adja, hogy többen vagyunk, összetartozunk, hogy valamilyen szörnyűség nem csak velem történik, vagy nem csak az én családomban történhetett meg. Ez már erőt ad ahhoz, hogy szembenézzünk a tragédiáinkkal, vagy traumáinkkal.
Ne bűnként gondoljunk az öngyilkosságra! Eleve az öngyilkosság nem egy jó szó, mert gyilkosságnak nevezi a nehéz helyzetben lévő ember kétségbeesett menekülését.
Az előadásunkban arra is kitérünk, hogy ez az egész mostani influencerkultúra és a sok élőzés mennyire káros tud lenni. Sok fiatal követ egy celebet azért, mert szeretne például ugyanolyan szép lenni, mint ő, és ez a celeb megengedi magának, hogy olyan nehéz kérdésekben is nyilatkozzon, mint mondjuk az öngyilkosság. Azt mutatjuk meg, hogy ez hogyan tudja elvinni a fókusz, hogyan lehet ez káros, és a médiának is milyen hatalmas szerepe van ebben a folyamatban.
Régen gyakorlatilag tabu volt megírni, hogy valaki öngyilkos lett, most meg a másik végletben vagyunk, most már sokszor azt is leírják, hogy hol, mikor, kivel, miről beszélt utoljára, és elkezdik zaklatni a hozzátartozókat. A ilyen cikk végén pedig megjelenik a 116-123*, a lelkisegély száma, mintha jó szándék vezérelné a katasztrófaturizmust. Vannak erre vonatkozó hivatalos etikai szabályok, amiket fontos lenne a sajtónak figyelembe vennie minden alkalommal.
Azon kell gondolkozni, hogy hogyan lehet ezt együttérzéssel, de kellő távolságtartással megírni, elmondani, és tekintettel kell lenni a túlélőkre is.
Az előadás után jobbak leszünk ebben?
Én azt hiszem, hogy az előadás után muszáj lesz gondolni erre, és beszélgetni erről. Nálunk mindig van utána egy egyórás beszélgetés, ahol a téma egyik szakértője is részt vesz, és én azt gondolom, hogy ez nagyon sokat ad. De már az is számít, ha az ember csak azzal beszélget, akivel jött, vagy egy kicsit elgondolkozik ezen.
Az előadásunk dramaturgiája úgy működik, hogy visszafelé haladunk az időben, mintegy elcsípve azokat a pillanatokat, amikor még talán közbeavatkozhattunk volna. Fontos, hogy nem csak akkor kell segítséget kérni, amikor az ember már a szakadék szélén áll, hanem már akkor is érdemes, amikor érzi, hogy inog alatta a talaj.
Ez egy nagyon nehéz helyzet, és nem gondolom, hogy ez itt egy megoldókulcs, és többé nem lesz öngyilkosság. Ugyanakkor a WHO szerint, ha minden egyes ember a saját szintjén vagy a saját buborékán belül, legalább annyit tesz, hogy foglalkozik a témával, akkor már hozzájárulhat az öngyilkosság-megelőzéshez.
Nekem lehetőségem van arra, hogy a színházzal egy nagyobb közönséghez tudjak szólni, ne csak a közvetlen ismerőseimhez, és élnem kell ezzel a lehetőséggel.
Az előadást a beszélgetés után néztem meg. A Védőháló folyamatosan pörög, nem magyaráz, hanem megmutatja a helyzeteket, fordulópontokat, dolgoztatja a néző figyelmét. Engem nagyon megragadott és elgondolkoztatott. A gondolkozásban segített az előadást követő feldolgozó beszélgetés is, ami hagyományos a Lélektől–Lélekig Színház Gyógyító Erejének Fesztiválján. A Kellerné Egresi Zsuzsanna által vezetett beszélgetés során a téma feldolgozásában a darab alkotói közül Alberti Zsófi (szerző, rendező) és Endrődy Krisztián (Péter megformálója) vett részt. Rajtuk kívül két további darab (a már említett „Volt egy fiú” Szécsi Pál ’80 és A fiú c. kortárs családi dráma) alkotói, valamint három szakember segített véleményével és a kérdésekre adott válaszaival a téma mélyebb megértésében.
Egyetértek a szerzővel, hogy egy ilyen beszélgetés segít a nézőnek a feldolgozott téma mélyebb megértésében. Nagyon jónak tartom, hogy ez minden előadásuk szerves része.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek a darab megtekintését és a részvételt az előadást követő beszélgetésen! Nem kell megijedni, a nehéz téma mellett van ám humor is a színpadon, és nem nehéz szívvel, hanem éppen valamit megértve és egy kicsit megkönnyebbülve távozunk a színházból.
A következő előadások megtalálásához javaslom a szerző hivatalos oldalának követését: Alberti Zsófi hivatalos oldala. Idézek az egyik legfrissebb bejegyzéséből: “Rövidesen mesélek a legújabb saját előadásunkról is, ami előkészítési fázisba érkezett, és arról is, hogy mikben veszek részt színészként”.
Kedves Olvasó! Igyekszem mielőbb újra mikrofonvégre a művésznőt, hogy tudósíthassak a következő előadásukról.
Kerékfy Pál
Fotók: A művésznő portréja: Trokán Nóra Színpadi képek: Lénárt Bence
*116-123: A nap 24 órájában minden hálózatról ingyenesen hívható a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) telefonszáma. Itt névtelenül lehet segítséget kérni sokféle helyzetben, pl.: iskolai és munkahelyi gondok, családi problémák, veszteség, magány. Információ és további elérhetőségek https://sos116-123.hu/rolunk/bemutatkozas
