Az emberiség örök kérdései egy klasszikusban

Négy évszázados is elmúlt, és valahogy mégis aktuális most is. Ilyen a jól megírt színdarab.

Hosszú időkig nagyon népszerű volt, sokat játszották, több magyar fordítása is van. Azután jött egy időszak, amikor Magyarországon nem lehetett színpadra állítani, mert volt antiszemita magyarázata is a darabnak. Most újra itt van, újra előveszik színházak, és ezen a héten a Veszprémi Petőfi Színház is bemutatja.

A bemutató előtti közönségtalálkozón – szokás szerint – megszólalnak az alkotók (a rendező és néhány kulcsszereplő), akik Kellerné Egresi Zsuzsanna kérdéseire válaszolva avatják be a közönséget az alkotási folyamat rejtelmeibe, kulisszatitkaiba. Ahogy a képen is látjuk őket, Antonio: Keresztes Gábor, Portia: Hirschl Laura, Bassanio: Simon András és Shylock: Besenczi Árpád, valamit a rendező: Oberfrank Pál.

Ahogy ez a több évszázados művekkel szokott lenni, minden színház és minden rendező a saját értelmezésében tárja a művet a közönség elé. A jó rendező nem akarja megmondani a közönségnek, hogy hogyan értse, hogyan értelmezze a darabot, hanem felajánlja az értelmezés lehetőségét a befogadónak.

Shakespeare: A velencei kalmár – erről van szó, ezt mutatja be a színház pénteken (február 6-án). A sok fordítás közül Vas Istvánét választották, mert ez áll legközelebb a színház felfogásához. Nem modernizálják a történetet, nem teszik át más korba vagy más városba, hanem az eredetihez ragaszkodva teszik a mai közönség számára érthetővé és emészthetővé a klasszikust.

Mai világunkat is ugyanazok a nagy kérdések határozzák meg: bosszúállás, megbocsátás, kérhetetlenség, irgalom, tisztelet. Ha önvizsgálatot tartunk, felfedezhetjük magunkban ezeket az érzéseket. Miért vagyunk időnként képtelenek elfogadni a másik embert?

Meddig lehet azt folytatni, hogy nem teljesítjük a vállalásainkat, elnézzük magunknak és másoknak a mulasztással elkövetett bűnt? Mikor koppint a fejünkre a valóság, hogy itt a vége, ez így nem mehet tovább?

Shakespeare művében látszólag a zsidóság és a kereszténység viszonyáról van szó, de valójában a kirekesztés és a kirekesztettség a téma. Vagyis, hogy nem tudja az egyik ember elfogadni a másikat azért, mert az más, és miért bántja emiatt? Ebben az értelemben a lényeg nem az, hogy más a származásuk és más a vallásuk, hanem az, hogy el tudják-e fogadni a másik embert.

A darabban Antonio és Shylock is a saját igazságát keresi, és mindkettőjüknek meg is van a saját igazsága. Antonio minden áron segíteni akar a barátjának, Bassanionak, ezért vesz fel ésszerűtlen feltétellel kölcsönt. Shylock, aki kirekeszettnek, megvetettnek érzi magát, nem akar rugalmas lenni, és engedni a feltételekből. A szerződést be kell tartani.

A fentieket a részben hétfői közönségtalálkozón elhangzottak alapján írtam.

Vajon, milyen érzéssel és gondolatokkal megy ki az előadás végén a néző? Ezt még magam sem tudom, hiszen csak holnapután lesz a premier. Azt, pedig, végképp nem tudhatom, hogy a többi néző milyen gondolatokkal áll fel a végén, mit visz haza magában.

Kedves Olvasó! Megosztod velem a gondolataidat?

Kerékfy Pál

Szereposztás: A velencei kalmár

A kép a szerző felvétele a Veszprémi Petőfi Színház engedélyével.

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc