Rose és Jean-Francois: Szerelem a hieroglifák árnyékában

November végén mutatta be a Latinovits-Bujtor Játékszín a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Régész Színházának legújabb előadását, A hieroglifák titkát.

Nem kell megijedni, nem régészeti előadást látunk a színházban! Sőt, kifejezetten érdekes és izgalmas színházi előadást, amiben csak az egyik izgalom a hieroglifák rejtélyének megfejtése. A másik, és valójában izgalmasabb téma a munkájának élő, a bátyja által „ostorral” hajtott tudós és a miatta a kényelmes életét feladó feleség története.

Erről meséljen inkább maga Mme Rose Champollion, née Blanc, akit Bakonyi Csilla színművész személyesít meg az előadásban.

Madame Champollion, milyen érzés egy ilyen teljesen elvakult zseni feleségének lenni, aki keleti nyelvekben éli életét?

Ezen sokat gondolkoztam, hiszen ebben a előadásban az én karakterem viszi az érzelmi, a női vonalat. 

Ez egy történelmileg hű darab, így akik a történelem iránt érdeklődnek, nagyon sok választ fognak kapni, ahogy kirajzolódik ennek a zseninek a története. 

Ugyanakkor van egy másik aspektus, hogy az ő árnyékában vagy mellette, hogyan tudott egy nő létezni vagy inkább nem létezni. Szerintem különlegesen érdekes karakter ez a Rose, aki egy nagyon módos kesztyűkészítő család egyetlen gyermeke. Ő ezt a kvázi jólétet adta föl azért, hogy egy zseni felesége legyen, annak minden csodálatosságával és negatívumával.

Nem is volt túl hosszú a házasság, legalábbis ami a darabbeli részét illeti, mert ha jól tudom, a nagy szakításuk után később rendbe hozták a kapcsolatukat, és született egy gyermekük, de ez a darabból már nem derül ki. 

Nem volt hosszú életű a professzor, 41 éves korában halt meg, de kiemelkedően sokat alkotott ez alatt a rövid idő alatt is.

Amikor a professzor hosszú utazásra ment Egyiptomba, akkor a felesége közben mit csinált?

Igen, ezen is el lehet morfondírozni. Ők nagyon sokat voltak távol egymástól, ahogy a darabból is kiderül. Rose legtöbbször Grenoble-ban volt, ahol az ő családja élt. Később itt éltek együtt is, de akkor sem sokszor volt otthon Champollion, aki hol Párizsban dolgozott, hol a világot járta.

Ez egy eléggé magányos élet lehetett Rose számára. Van egy jelenet a darabban, ami arra utal, hogy mekkora lelki terhet jelentett számára a magányosság és az egyedüllét a néma házban, hogy ez mennyire nyomasztotta. 

Nem volt kellemes élete. Keveset tudtak együtt lenni, és amikor a professzor otthon volt, akkor is évekig a hieroglifákban volt elmerülve. Van egy pont a darabban, amikor Rose ráébred, hogy ő Champollion-t sosem kapta meg igazán és így megtartani sem tudja. Egyenesen Istentől rászabott büntetésnek értékeli házasságát. 

De valamiért ennek a nőnek ez mégiscsak jó volt, vagy a szerelme minden nehézségnél erősebb lehetett. A nagy szakításuk után ugyanis újra egymásra találtak. 

Ezt az életet ma már nehéz elképzelni. 

Az előadásban a szemünk láttára fejlődik ki Jean-Francois és Rose szerelme, majd homályosítja azt el a professzor fanatikus kutatása.

Érdekfeszítő vonulata a törénetnek Rose és a sógora Jacques-Joseph Champollion-Figeac levelezése, leveleken keresztüli harca. Figeac a levelekben következetesen Blanc kisasszonynak szólítja az asszonyt, és folyamatosan igyekszik őt távoltartani öccsétől, akit szerinte zavarna a kutatásaiban, ha kapcsolatban lennének egymással.

Nekem felkeltette az érdeklődésemet ez a furcsa kapcsolat Rose és a sógora között!

Érdemes lecsapni egy szabad jegyre mielőbb!

Kerékfy Pál

A férj, a tudós professzor hogy látja ezt? Keller János és Champollion: tudomány vagy család?

A szerző és rendező az alkotási folyamatról: A hieroglifák titka: tudomány és szerelem a színpadon

Továbbiak és jegyek: A hieroglifák titka.

Képek: Veszprémi Petőfi Színház

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc