A lányok a Vadász utcába járnak: egy órakor gyakran találkozunk velük, tarkán sereglenek ki a körútra, vihognak és sugdolóznak. Copfjukon piros és kék pántlika fityeg, hárman-négyen összefogóznak, egymásba karolnak, az egyik halkan, súgva mond valamit, hangosan kuncogni kezdenek.
Ellenségesen és értetlenül és irigyen nézem őket, vajon miféle butaságon nevetnek folyton? És mit sugdolóznak? Ha két lány összejön, mindjárt sugdolózni kezdenek – ismeretlen dolgon nevetnek, elkomolyodom, és gyanakodva, rossz érzéssel húzom föl a szemöldököm – valami profán, cinikus, tisztátalan dolog van a világon; amiről csak ők tudnak, és mindig arról beszélnek; gúnyosan, alattomosan néznek rám és elszaladnak. Vajon mi lehet az?
Mert valamit tudnak, amit én nem tudok.
Részlet a „Tanár úr kérem”-ből
Karinthy Frigyes, született Karinthi Frigyes Ernő (Budapest, 1887. június 25 – Siófok, 1938. augusztus 29.) író, költő, műfordító, eszperantista.
Tóth Árpád írta
Weöres Sándor írta
Megosztás:
Discover more from Akarattyai Hírmondó
Subscribe to get the latest posts sent to your email.