A közelgő augusztus huszadikai ünnepi előadás előtt idézzük fel, hogy mit mondott a 2025. októberi bemutató előtt Sándor Péter (Koppány megformálója) a darabról, Koppányról, Istvánról és a hozzájuk fűződő viszonyáról!
Ugye jól tudom, hogy István is volt már ebben a darabban? Milyen érzés ez? Két ellenfél, ellenség, és az iskolából úgy tudjuk, hogy István jó, Koppány rossz.
Számomra Koppány nem a rossz mint fogalom megtestesítője. Hozzám Koppány igazsága közelebb áll, mert én mindig szeretem saját jogon azt elérni, amit elérek.
István nem feltétlen így érte el, amit elért, de végülis neki köszönhetjük a jelenünket. Koppány mindent saját jogon kívánt elérni, de nem biztos, hogy elérhettük volna saját jogon azt, amire vágytunk.
Az ő igazsága mélyrehatoló sámánista (nem sátánista!) gyökerekhez kapcsolódik, és ez a zenében is fellelhető. A magyar népzenénkben is érzem ezt a mély szakrális kapcsolódást.
A kereszténység megadja a szabályrendszerünket, és az én hitrendszeremet, ugyanakkor mégis kapcsolódik valami mélyebb gyökerekhez Koppány igazsága.
A kereszténységhez köthető szabályrendszer szerint élem az életemet gyerekkoromtól kezdve, így élem a hétköznapjaimat, abban az igazságban. Mégis, nekem Koppány mindig sokkal inkább közelebb állt a lelkemhez, és nem a lázadás miatt, hanem azért, mert saját erejéből akarta elérni a céljait.
Ha úgy vesszük, akkor István és Géza is lázadó volt szemben a korábbi hagyományokkal.
Igen, nézőpont kérdése. Mindenesetre, Koppány az ellenpont.
Nagyon heroikus mű az István, a király, de a valóság egyáltalán nem olyan heroikus, ahogy azt a hősökkel teli hollywoodi háborús filmek bemutatják. Hősök, igen, minden ember hős, aki az életét kockáztatja a hazájáért, de végülis a globális értelemben vett emberiséget ezen a földön talán jobban kellene védeni. Vajon meddig tartunk még ki békében egymás között? Ilyen régóta talán még nem is volt béke Európában, ha egyáltalán béke van. Én nagyon mélyen tartok attól, hogy esetleg az én gyermekemnek olyan helyzetben kell felnőni, mint amilyen a XX. század közepén volt. Remélem, hogy nem lesz olyan helyzet!
Az István, a királyhoz visszatérve, számomra István és Koppány bizonyos értelemben azonos, bár ők nyilvánvalóan különböző tanokat vallanak, de mind a két ember igazsága abból fakad, hogy az ő népének (nekünk), az ő saját vérének kíván jót, és ezért próbál tenni, ezért dolgozik minden erejével, utolsó erejével is, még ha sikertelen is lesz.
Úgy látom, hogy a darabban István nem feltétlenül sikeres, mert Koppányt és a népének egy részét meg kellett ölnie ahhoz, hogy elérje a célját. Ez nekem mindig eszembe jut. Akkor is eszembe jutott, amikor nem is olyan rég Istvánt játszottam a Budapesti Operettszínház nagyszínpadán.
Ez tényleg megrázó az embernek. Számomra emberileg nem könnyű.
Eddig az interjú. Biztos vagyok benne, hogy sokan érezzük megrázónak a történetet, a darabot, és mély nyomot hagy bennünk az előadás.
