Polcz Alaine: segítség az életet méltósággal befejezni

Ma lenne 104 éves Polcz Alaine, az író és pszichológus, a tanatológia (a halál és gyász kutatása) magyarországi úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom életre hívója.

Elképzelhetetlen háborús szenvedések után lett egyetemi hallgató, és végzett az ELTE pszichológia szakán. 1970-ben kezdett a Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinikán haldokló gyerekekkel foglalkozni. Sok személyes tapasztalata volt a betegség és a haldoklás témájában, és erről naplójában és könyveiben írt. Aki szeretné megismerni és megérteni életét, annak javaslom az Asszony a fronton az Ideje a meghalásnak és a Nem trappolok tovább könyveit, vagy Gubás Gabi felejthetetlen Teljes lényeddel című önálló estjét.

Életének kettősségét mutatja, hogy míg a halál pszichológiájáról ismeri őt a szakma, addig a gyermekpszichológia területén éppen olyan jelentős a munkássága. Pszichológusok széles köre alkalmazza Polcz Alaine játékdiagnosztikai módszereit, mellyel a Világjáték szceno-bábteszt alapjait fektette le. (A szceno-bábteszt lényege, hogy megfelel a gyermek vizuális beállítottságának, tehát képszerű, dramatikus, jelképes, biztosítja az érzelmek kivetítését és lereagálását. Fejleszti alkalmazkodóképességét, amikor a játékot segítő felnőttel együtt játszik, segíti a gátoltság, félénkség feloldását.)

Én nem elsősorban pszichológusként ismerem, bár elég sokat tudok a hospice* területén végzett munkájáról. Könyveiből ismerem életét, ezeket olvastam tőle:

• Asszony a fronton. Az asszony maga Polcz Alaine, aki fiatal nőként, feleségként élte át a II. világháború borzalmait, a rajta keresztül (szó szerint, rajta keresztül) hónapokig hullámzó frontot, néhány hetenként új és új “győztesekkel”, akik leigázták a civileket, férfiakat és nőket. Sok csoda folytán túlélte a háborút, az ott szerzett halálos betegségeket. Mindezen szörnyűségek közepette és után ember maradt, és emberi életet élt. Aki elolvassa a könyvet, megértheti a kiszolgáltatott vidéki civilek felfoghatatlan életét a háborúban.
• Macskaregény. Ez is az ő életéről szól, és nem csak a macskák fontosak benne.
• Ideje a meghalásnak. Ebben a könyvben mélyen humánus szemlélettel és kultúrával, sok szépirodalmi adalékot is hozva, olvasmányosan és finom érzékkel bontja ki a súlyos kérdéseket.
• Nem trappolok tovább. Utolsó naplója, amit már nem maga vetett papírra, mert a teste már nem engedte írni, de magnóra tudta mondani mindazt, amit utolsó hónapjaiban megélt. Ez sem könnyű olvasmány, de tanulságos.
• Befejezhetetlen. A könyv szépen illeszkedik Polcz Alaine időskori, összegző könyveinek sorába, amelyekben visszatekint egész életére, és a halállal néz szembe. Témái közül nyilván ezért sem maradhattak ki azok a mindannyiunkat foglalkoztató nagy kérdések és titkok, mint az élet értelme és a szerelem.
• Álomnapló. Polcz Alaine szerette az álmokat. Hitt bennük. Sőt, értette is az álmok nyelvét.
• Két utazás Erdélyben. A két útleírásban Polcz Alaine a rá oly jellemző bölcsességgel és szeretettel, emberismerettel és remek megfigyelőképességgel mutatja be az ott élő embereket, a Ceauşescu-korszakban egyre elviselhetetlenebbé váló Romániát, és azt, hogy Erdélyben bár „több a szenvedés, az emberek melegebbek és igazabbak”, mint Magyarországon.
• Gyermekkorom. A felnőtt író és pszichológus, az éles szemű, mégis együttérző megfigyelő tekintetével látjuk a két háború közötti „román világban” Kolozsvár, Vízakna és Bukarest között hányódó családot, a megélhetésért szívós harcot folytató édesanyát, a hébe-hóba felbukkanó apát, akinek ügyvédi praxisát a magyar kisebbséget sújtó diszkrimináció veszélyezteti, a testvéreket és féltestvéreket, a közelebbi és távolabbi rokonokat – megannyi elgondolkodtató sors, dokumentumértékű megfigyelés a Polcz Alaine hagyatékából előkerült önéletrajzi írásokban.

Nem habkönnyű lányregény volt az élete, de érdemes megismerni a könyvein keresztül.

Kerékfy Pál

Előadások Polcz Alaine életéről, műveiből:

• Teljes lényeddel, utána drámafoglalkozás
• Alaine – Ideje a meghalásnak

*hospice: A hospice nem arról szól, hogy véget ér az élet, hanem arról, hogy még tart. Lényege a nem gyógyítható daganatos betegek egyénre szabott ápolása, fájdalomcsillapítása, a méltóságuk utolsó pillanatig való megőrzése és a családok lelki támogatása. Továbbiak: Magyar Hospice Alapítvány.

A legszörnyűbb egy család életében a gyógyíthatatlan beteg gyerek. Az ő (és családjuk) életét könnyíti meg a Thábita Ház, amiről itt lehet olvasni.

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc

Gubás Gabi oldala
Markó-Valentyik Anna oldala
a Kabóca Bábszínház oldala