Hol játszódik az Abigél? (Nem csak ott.)

Szabó Magda Debrecenben, a Dóczi Intézet diákjaként töltötte élete meghatározó 12 évét. Amikor az Abigélt olvassuk vagy nézzük, arra gondolunk, hogy erről az időszakról szól a történet. Ez nagyjából igaz is, de nem minden ott és akkor történt.

Az író nemcsak diákként, hanem gyakorló tanárként is részese volt az intézet életének, és abban az évben is szerzett meghatározó élményeket. Visszaemlékezéseiben, például, megemlíti, hogy egyszer az igazgató figyelmeztette, hogy nem elég hosszú a szoknyája. Nem értett egyet az igazgatóval, mert megfelelő volt a ruha hossza, mégis egész nap szégyellte magát, és a szoknya alját húzogatta.

Jól belenevelték diákkorában, hogy a nevelőnek mindig igaza van – akkor is, amikor nincs. Erről így ír:

ha valamelyik nevelőnk nem igazságosan döntött, vagy nem vette észre, amit kellett volna, esetleg félrefogott valamiben, maradt a justizmord.

Szabó Magda: A holtig haza. Budapest: Jaffa Kiadó, 2026. p. 52

Ugyan, valóban a Dóczi a modell, de nem csak a Dócziban történtekről szól az Abigél, sőt nagyobb részben nem ott zajlottak a témát adó események. Az író 1935-ben érettségizett, és akkor még nyoma sem volt a háborúnak, a zsidóüldözések, sem a német megszállásnak, amik hangsúlyosan jelennek meg a műben.

Hol élte át ezeket az időket? A háború utolsó éveiben Hódmezővásárhelyen tanított. Ez a történet ott játszódott:

Egy este disznótoros vacsora volt az iskolában, persze hogy átmentem én is. Ettünk, jó étvággyal, bár volt közben némi zavar. Egy anya jelentkezett az ügyeletesnél, azzal az abszurd ötlettel, hogy még aznap haza akarja vinni a lányát. Az iskolánk, kisebb kiadásban, a Dóczival volt azonos, hajszálra egyforma rendtartással, szabályokkal, az ötlet majdnem komikus volt, csak legyintettünk, falatoztunk tovább. Az ügyeletes visszajött: az anya nem tágít. Nahát, ekkora értetlenséget! Majd tágít, ha mi is kimegyünk. Hát mikor szoktunk mi rendkívüli eltávozást engedélyezni, ugyan mikor?  Az egyik szekrény mellé húzódva ott állt az anya, én emberen még olyan páni rettegést sose láttam. A gyereket el kell vinnie – makogta – nem hagyhatja ott semmiképpen. Családi ügyben. “Családi ügy?” – tűnődtem, míg néztem az anyát, akinek úgy reszketett a keze, hogy hol a kesztyűjét ejtette le, hol a táskáját, miféle családi ügye lehet ennek, de akármiféle van, amit nem lehet, azt nem lehet. Nem érti? NEM ÉRTI? Na, menjen haza szépen. Bámult az arcunkba, most már tudom, mit mondott a szemével, akkor nem értettem. Végre elment. Ám furcsa módon, a gyereke eltűnt az intézetből (…) Valaki kinyithatta azt a kiskaput. Ugyan ki volt az a diakonisszák vagy a kollégáim közül, aki okosabb volt nálam, butánál?

U.o. p. 87

Ez az esemény két helyen jelenik meg az Abigélben.

• Először akkor, amikor Bánki Annát édesanyja el akarja vinni a Matulából (“Mert azok vagyunk, amik vagyunk”), majd a származási iratai rejtélyes módon eltűnnek az iroda páncélszekrényéből, és Torma Gedeon igazgató nem is próbálja kideríteni, hogy mi történt. Úgy tesz, mintha csak a törött akvárium és az elpusztult halai érdekelnék.
• A diák kiszöktetése már Vitay Georgina történeteként jelenik meg, akit apja zsarolása céljából akar a németbarát tiszt elrabolni, de az utolsó pillanatban sikerül megszöktetni – természetesen Abigél irányításával.

Így ír az Abigélban megírt történetekről visszaemlékezésében:

Mindent beleírtam az Abigél-be, amit nekem kellett volna megtennem, aki tanú voltam és kortárs, de nem lettem több egy bűntudatos szemlélőnél. Ha vádirat lett, magamat vádolom és a magamhoz hasonlókat, ha elismerés, azoknak szól, akik kicserélték az okmányokat, megmentettek számtalan Bánkit, számtalan Vitay Ginát, átprogramoztak énekmutató táblákat, átfestették a feliratokat, meggallérozták a szobrokat.

U.o. p. 92

Még egy jelenet, ami a visszaemlékezésben is szerepel: Kőnig tanár úr felhívja az igazgató figyelmét, hogy Bánki Anna milyen jó tanuló, és kiemeli, hogy a hittanversenyt is megnyerte. Ebben is megjelenik az írónő diák éveinek Debrecenje és a Dóczi:

Gyermekkorom Debrecenje Baltazár püspök Debrecenje volt. aki komoly harcot indított az antiszemitizmus ellen, ez is a Dóczi egyik adománya, hogy idején megtanultuk: különbség az emberek között csak erkölcsi és szellemi képességeik foka szerint tehető. Pórul járt volna az intézetben az, aki mást érzékelt volna zsidó vallású osztálytársában, mint azt, hogy annak más időpontban van a vallásórája, és micsoda szerencsés, tartja a mi ünnepeinket is meg a sajátját is.

U.o. p. 58

Maga a szelíd lelkű Kőnig tanár úr is a Dócziból „jön”. Ott Hettesheimer Ernő a neve, és franciát tanít. Róla írja:

Azt hittük, szivacsból van, kocsonyából. Most megmondta: nem. Vasból van, acélból, tudja, látja, mit csinálunk vele az órán, de valami mást tud a világról, mint a többi, és tiltakozik az ellen, hogy ilyen irtózatos présben éljük ezeket az éveket, mikor nem is indokolja semmi, mikor az élet hozhat olyan fordulót, amelyben …

U.o. p. 82

Szóval, hol játszódik az Abigél? Szabó Magda életének egy nagyjából 21-22 éves időszakában, amit részben Debrecenben, részben Hódmezővásárhelyen töltött.

A színpadon a rendezés briliáns pontossággal és finom ízléssel bontja ki a történetet, a színészek pedig lenyűgözően hitelesen és átélten keltik életre a fent említett karaktereket – és azokat is, akikre ma nem tértem ki. Az előadás igazi, felejthetetlen élmény! Bár azokban az években, amikor a darab játszódik, rengeteg rossz, sőt szörnyűség történt, a rendezésnek és a színészi játéknak köszönhetően mégis a jóság és a szeretet sugárzik belőle – ezt az érzést viszem magammal haza az előadás után.

Amikor majd újra megnézed, Kedves Olvasó, az előadást, talán másképp fogod érteni ezeket a jeleneteket.

A mai (okt. 30.) előadásra már alig van jegy, és a többire is hamar elkapkodják – érdemes mielőbb lecsapni egy jegyre.

Kerékfy Pál

További részletek, kik a színpadon megjelenő karakterek modelljei:

• Abigél: Bánki Anna
• Abigél: Vitay Georgina
• Abigél: Kőnig tanár úr
• Kicsoda Torma Piroska?
• Vitay Georgina útja Hirschl Laura szemével

Szereposztás és jegyek: Abigél

Színpadi fotók: Veszprémi Petőfi Színház

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc