Luxus-udvarház Akarattyán

Egy kedves korábbi főiskolai diákom szabadidejében önkénteskedik a Campona Victrix Régészeti Kiállítóhelyen. Kutakodás közben egy ismerős névre bukkant, méghozzá Akarattyára, és elküldte nekem az alábbi írást, amit örömmel teszek itt közzé.


Ahol ma nyaralók lépkednek a sekély, selymes homokban, vagy éppen a vitorlások ringatóznak a kikötők mólói mellett, kétezer évvel ezelőtt a Római Birodalom egyik legfontosabb pannóniai kereskedelmi ütőere lüktetett. Balatonakarattya víz alá merült ókori múltja nem csupán száraz régészeti adat: ez egy elsüllyedt világ története, amelyet maga a tó nyelt el, amikor a természet visszavette, amit az ember meghódított.

A rómaiak a Balatont Lacus Pelsónak nevezték, és pontosan tudták, hogy a keleti medence legészakibb csücske – a mai Akarattya térsége – stratégiai aranybánya. A magaspart meredek löszfala természetes őrtoronyként magasodott a víz fölé, tövében pedig védett, sekély öböl nyílt. Itt futott össze az Aquincumból (Óbuda) és Gorsiumból (Tác) érkező, Itáliába tartó hadi- és kereskedelmi útvonal vízi és szárazföldi szakasza. Ahol az árukat hajóra rakták vagy partra tették, ott azonnal megjelent a birodalmi elit is: egy tehetős földbirtokos, valószínűleg egy leszerelt légiós tiszt vagy egy római kereskedőcsalád sarja építette fel itt a maga villa rusticáját, vagyis önellátó vidéki luxus-udvarházát.

Képzeljük el ezt a birtokot a II–III. század fordulóján! Nem egy egyszerű tanyáról volt szó, hanem egy valóságos kis birodalmi központról. A főépületet padlófűtés (hypocaustum) melegítette a zord pannóniai teleken, a falakat élénk színű freskók díszítették, a fürdőházban pedig gőzfürdő várta az utazókat. A birtok körüli lankákon római módra metszett szőlőtőkék sorakoztak – hiszen maga Probus császár engedélyezte újra a szőlőművelést Pannóniában –, a kikötőben pedig lapos fenekű teherhajók horgonyoztak, amelyeket fa- és kőmólók védtek a keleti medence hirtelen lecsapó viharaitól.

De hogyan tűnt el mindez nyomtalanul? A választ a Balaton szeszélyes természete adja. A római mérnökök ugyanis elkövettek egy végzetes hibát: a Kr. u. I–III. században a tó vízszintje jóval alacsonyabb volt a mainál, néhol akár két-három méterrel is beljebb húzódott a partvonal. A rómaiak bátran építkeztek a száraznak hitt parti sávra, ám a IV. századtól kezdve az éghajlat csapadékosabbá vált, a Sió-zsilip pedig még nem létezett, hogy levezesse a felesleget. A Pelso megduzzadt, és lassan, évtizedről évtizedre elárasztotta a kikötő mólóit, a raktárakat, majd a villa alsóbb épületeit is. Amit a víz nem nyelt el, azt a löszfal folyamatos suvadása és a XIX. századi vasútépítés földmunkái temették maguk alá.

Ma, amikor egy csendes nyári reggelen a víz tükre kisimul Balatonakarattyánál, a nádasok mélyén és a feltöltött partszakasz iszapja alatt még mindig ott pihennek a vörös római téglák, a faragott kőfaragványok és az egykori kikötő cölöpjeinek maradványai. A Balaton nem elpusztította ezt a római világot, csupán konzerválta – mintha a tó feneke egy időkapszulát őrizne arról a korról, amikor a magyar tenger partján még latinul alkudoztak a kereskedők.

Az a térképvázlat a Természettudományi Közlöny 1959. novemberi számában jelent meg. Nem Akarattyát ábrázolja, hanem az örvényesi romok helyzetét mutatja (római számokkal a parton, kisbetűkkel a vízben):

Fityó Klári

Források:

Magyarország Régészeti Topográfiája (MRT 2. kötet) – A veszprémi járás régészeti topográfiája (szerk. Éri István, Kelemen Márta, Németh Péter, Torma István – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969)

Kuzsinszky Bálint: A Balaton környékének archaeologiája (Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1920)

Tóth Endre: Római utak és hajózás Pannóniában (in: Pannonia régészeti kézikönyve, szerk. Fitz Jenő – Mócsy András, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990)

A képet a Microsoft Copilot készítette erre a kérésre: A képen a Balaton felől nézve egy II. századi nagyon elegáns római villa látható. A villa mögött a balatonakarattyai löszfalat látjuk.


Discover more from Akarattyai Hírmondó

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Vélemény, hozzászólás?