Interjú Virágh Pannával Hermelinről

Szomory Dezső vígjátékának címszereplője Tóth Hermin, vagy ahogy a darabbeli író nevezi őt: Hermelin.

Tóth Hermin fiatal színésznő, korábban az ismert színpadi szerző, Pálfi Tibor szeretője. Szerelmük viharos volt, nagy összeveszések, nagy kibékülések jellemezték, és néhány éve szakítottak. Azóta nincs kapcsolatuk, de Hermin a darab elején felkeresi Tibort. Vajon, miért, és mi lesz az újabb találkozásuk eredménye?

Virágh Panna színművész alakítja Hermint az előadásban, és a látottak alapján meggyőződésem, hogy Szomory pontosan így képzelte el ezt a figurát: érzékeny, árnyalt, mégis finoman provokatív jelenléttel. Hiteles, átélt játékot láttam.

Vele beszélgettem a premier előtt:

Milyen érzés belebújni Hermin vagy Hermelin bőrébe?

Otthonos, tudok vele azonosulni. Úgy érzem, hogy nagyon sok közös vonást találtam vele. Megértem őt, a szimpatikusak mellett még a kevésbé szimpatikus tulajdonságaival is tudok azonosulni.

Úgyhogy összenőttünk, egymásra találtunk. Sokszor azt érzem, mintha az én fejemből pattantak volna ki a mondatok, amiket mondok, mintha én fogalmaznám azokat. Én nyilván nem így mondanám, hanem kicsit modernebbül fogalmaznék, de a tartalma hasonló lenne.

Szóval, én megszerettem Hermint.

És milyen érzés, hogy most van egy kisfiad?

Nekem Péterkével csak egy jelenetem van, így mi nem találkozunk olyan sokat a színpadon, de azt az egy jelenetet szeretem vele.

Már az első próbán, amikor találkoztunk, úgy éreztem, hogy vigyázni akarok rá, hogy óvni akarom, mint ahogy a tyúkanyó terelgeti a kiscsibét. Ösztönösen jött, hogy szeretjük őt, és ez azóta is tart.

Most, hogy kezdem megismerni a huncutabb oldalát, már pláne.

Ő nagyon fontos eleme ennek az egész történetnek, de általában csak beszélünk róla. Én nagyon-nagyon sokat beszélek róla, hogy mennyire imádom.

Az nyilván nehéz lenne, ha minden jelenetben egy gyerekszínésszel dolgoznánk együtt. Nagy feladat ez, szerintem, egy kicsi gyerekeknek.

Másokkal játszik még Péterke, csak én nem vagyok benne abban a vacsorajelenetben, amikor neki még van feladata. Akkor az apukájára van bízva, mert én nem vagyok ott, Kolozsvárra kell utaznom.

Hogy érinti Hermint, hogy Pálfinak van ez a múzsája, vagy szeretője, vagy …

Hermin és Pálfi akkor már három-négy éve nem találkozott, amikor én visszamegyek. A karakterét ismerve, sejtem, hogy biztos volt neki egy csomó nője ez alatt az idő alatt, de mégis fáj, amikor meglátom Lukács Antóniát. Az különösen fáj, hogy egy híres színésznő, akit ismerek a színpadról. Meg a női hiúságomat is zavarja.

Nem kedveljük egymást, de aztán majd kiderül a végére, hogy milyen lesz a viszonyunk.

Szomory bőséges lehetőségeket adott a Hermint alakító színésznőnek arra, hogy sokféle árnyalatban jelenítse meg a figurát, és Virágh Panna él is ezekkel a lehetőségekkel. Mintha egyetlen alakításban több különböző Hermint látnánk: sorra villantja fel Tóth Hermin arcait, és mindegyiket hitelesen, belső logikával megtöltve. Látjuk elegánsan visszafogottan viselkedni, finoman „csörtézni” a vetélytárssal, oldottan, barátságosan beszélgetni, felháborodottan és szenvedélyesen veszekedni, sőt még Pálfit ütlegelni is, közben pedig gyengéden, anyai szeretettel fordul a kisfia felé – és ezzel még mindig nem érünk a különböző arcainak végére. Minden egyes jelenetben úgy éreztem, hogy Hermin pontosan ilyen lenne, pontosan így reagálna ebben a helyzetben; nem a játékot, hanem magát az élő embert látjuk.

Biztos kézzel kezeli Szomory gyönyörű, nyelvileg különösen gazdag szövegét és hosszú mondatait, amelyek az ő előadásában mégsem hatnak terjengősnek, mert játékával végig leköti a néző figyelmét.

Kerékfy Pál

Szereposztás és jegyek: Hermelin.

Szinpadi képek: Veszprémi Petőfi Színház

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc