Keller Márton: János vitéz és a lelki fejlődés

Hogy éli meg a címszereplő az egész életét felforgató változásokat?

Erről beszélgettem Keller Márton énekművésszel, aki az első megszólalásával visszavarázsolt tízéves koromba, amikor az Operaházban Palcsó Sándortól hallottam Jancsi belépőjét: “Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam / Nem törődöm az idővel, a szívemben nyár van”. Mintha Palcsót hallottam volna!

Nagyon jó érzés volt! Amikor a premier előtt beszélgettünk, ezt még nem tudtam, ezért erről nem esett szó ebben az interjúban.

Lássuk a kérdéseimet és a válaszokat!

Azon gondolkoztam el, hogy Kukorica Jancsi életében egyértelműen rossz vagy esetleg valamennyire jó hír az, hogy elkóborolt a nyája, és el kellett bujdosnia. Egyrészt híres vitéz lett, másrészt elvesztette Iluskáját. 

Igen, ez egy abszolút kettős érzés. Én is azt gondolom, hogy ezt nem lehet egyszerűen eldönteni.

Azért is nagyon jó a mű, mert olyan döntéshelyzetek és olyan pillanatok vannak benne, amelyek a mai emberek számára is elgondolkodtatók lehetnek. A választ én sem tudom megmondani.

Milyen érzés az a folyamat, amin Jancsi keresztülmegy, amíg vitéz lesz belőle? 

Azzal kezdem, hogy nekem ez a mű nagy kedvencem volt mindig. Ötödik osztályban, amikor ez tananyag volt az iskolában, nagyon megérintett. 

Később, amikor megismertem Jankovics Marcell rajzfilmjét és Kacsóh Pongrácz daljátékát, tovább fokózódott a rajongásom a nagyszerű történet iránt. 

Visszatérve az eredeti kérdésre: amikor egyben próbáljuk az egész darabot, újra megélem magamban ezt a folyamatot, hogy egy fiatalemberből, egy juhászbojtárból, hogyan válik vitéz és felnőtt férfi; mi ennek az ára, milyen küzdelemmel jár. 

Úgy tudom összefoglalni, hogy ez egy hatalmas lelki fejlődés. Ebben az egyórás előadásban megpróbáljuk úgy megmutatni ezt a folyamatot, hogy egy kisgyerek számára is érthetővé váljon.

Szerintem az a legfontosabb része a figurának, hogy lelkileg milyen hatalmas ívet jár be.

Én Kacsóh Pongrácz daljátékából ismertem meg először, valamikor általános iskolás koromban, az Operaházban, és nagyon élveztem. Nagyon sok dologra emlékszem belőle még most is. 

A mi előadásunk alapja Andrássy-Neuenstein Frigyes műve, aki Kacsóh Pongrácz daljátékából és Petőfi Sándor költeményéből hozta létre ezt az egyórás darabot. 

A gyerekek megismerhetik a történetet ebben, az életkoruknak megfelelő előadásban, még mielőtt iskolai tananyag lenne. Úgy van megszerkesztve, hogy óvodás gyermekeket is nyugodtan el lehet hozni az előadásra, mert az életkoruknak megfelelően állítottuk színpadra a történetet.

Interaktív az előadás, tele számtalan izgalmas, akciódús jelenettel, melyekről nem is árulnék el többet, hiszen mindenkit szeretettel várok, aki szeretné velünk együtt átélni ezt a csodálatos történetet.

Bízunk benne, hogy a legkisebbektől egészen a legidősebbekig mindenkinek maradandó élményt fog nyújtani az előadás.

Eddig az interjú.

Ami engem illet, én nagyon jól éreztem magam a nézőtéren. Végig mozgalmas az előadás, tényleg ügyesen van megszerkesztve és megrendezve. A színpadon a felnőttek és a gyerekek összhangban játszanak, és a nézőtéren ülő gyerekek végig élvezik az előadást.

Nagyon jó családi program!

Kerékfy Pál

Ezt mondják a rendezők az előadásról: János vitézke: interaktív gyermekelőadás Veszprémben
És mit mond Iluska? Hirschl Laura: Iluska érzésekkel teli megformálása

Petőfi Sándor – Kacsóh Pongrácz – Bakonyi Károly – Heltai Jenő daljátékát Andrássy-Neuenstein Frigyes dolgozta át gyerekek számára. A cselekményt egy órába sűrítette, de semmi lényeges nem maradt ki belőle. Az előadás különlegessége az élőzene, amit most is Horváth Elemér “Emi” és Horváth Péter állított össze és ad elő.

Szereposztás, előadások és jegyek: János vitézke 

A felvételeket a szerző készítette a Veszprémi Petőfi Színház engedélyével.

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc