Simon András és Bassanio karakterfejlődése

Shakespeare: A velencei kalmár című vígjátékának egyik kulcsszereplője Bassanio, a fiatal és kissé könnyelmű ember. Aki így hirtelen nem tudná hová tenni, annak elmondom, hogy az ő atyai jóbarátja Antonio, a kalmár, aki veszélyes kockázatot vállalva vesz fel kölcsönt, hogy ki tudja segíteni pénzzavarából.

A darabot holnap (február 6-án, pénteken) mutatja be a Veszprémi Petőfi Színház.

A fiatal Bassanio szerepében Simon Andrást látjuk, akinek ez a harmadik alakítása Veszprémben. A Holt költők társaságában Neil Perryt nagyon jól, hitelesen formálja meg. A Csoportterápiában pedig ő vette át az amnéziás Ervin Iván karakterét, amiben szintén nagyon tetszett.

A premier előtt két nappal kérdeztem őt a darabbal és Bassanióval kapcsolatos gondolatairól.
Itt olvasható az interjú:

Milyen érzés ezt a Bassaniót magába beengedni, vagy belebújni az ő bőrébe?

Nagyon érdekes, mert tőlem elütő karakter. 

Bassanio nagyon szereti az embereket az ujja köré csavarni. Imádja, ha az emberek őt nagyon szeretik. Valószínűleg ebből is fakad az, hogy ennyire könnyelműen tud kölcsönkérni és tartozni embereknek. Ez az, ami tőlem igencsak távol áll, mert én módfelett nehezen tudok kérni, és nagyon-nagyon nem szeretek tartozni.

Bassanionak végülis ebben a darabban ez az esszenciája: kér és tartozik. Azért is találom nehéznek megformálni őt, mert Bassanio egy kicsit lenéző mindenkivel szemben, és eléggé nagyképű. Egy fiatal úr, aki hiába van híján a pénzek éppen, akkor is csak úr marad.

És ebből fakadóan olyan dolgokat engedhet meg magának, amiket más nem. Ahogy beszél az emberekkel, ahogy azt mondja a barátjának, hogy kell neki 3000 dukát. A barátja pedig megadja neki, pedig magának sincs ennyi pénze, mert szereti. 

Azért kihívás ezt a Bassanio urat megformálni, mert szerintem nem feltétlenül egy jó srác. Ugyanakkor ott van Portiával is és Antonióval is az a végkifejlet, hogy mégis megtesz mindent  mindkettőjükért.

Végülis boldogság az ő bőrébe belebújni, mert szépen fejlődik a karaktere, és ezt a karakterfejlődést igyekszem megmutatni.

Ő  igazán szereti Porciát?

Szerintem az első motivációja, amikor elhatározza, hogy elmegy Belmontba, még nem  a szerelem. Biztos vagyok benne, hogy tetszik is neki, és nem csak anyagi érdekből utazik el, de a történet elején az érdek az elsődleges. Akkor éppen le van égve anyagilag, és a házasság ezen segíthet. Később, amikor megismeri Portiát, akkor teljesen elveszti a fejét és beleszeret. 

Még egy utolsó kérdés: A darab nyelvezete hogy tetszik, mennyire könnyű vagy nehéz?

Az egyetemen játszottunk Arany János fordításában Shakespeare-t. Az egy fokkal nehezebb volt, mint Vas István fordítása, és azzal rengeteget küzdöttem. Most is nagyon sokat kellett szöveget tanulnom, nem hagyatkozhatom arra, hogy a próbákon majd “beül”. Most, amikor már megtanultam, élvezem a gyönyörű magyar nyelvet, ahogy ez a fordítás kihozza a szépségét. 

Mennyire szépen és jól lehet ezt a szöveget mondani, minden nehézsége ellenére is!

Shakespeare úgy írta meg a szöveget, hogy mindent kimondanak a szereplők. Ezért sokszor azt érzem, hogy nem is kellene játszani semmit, mert elmondom, hogy mit érzek. Ezért nehéz érdekesen játszani. Az ellenkezőjét nem játszhatom. Ha pedig pont azt játszom, amit mondok, akkor az nem elég érdekes a nézőnek.

Ennyi az interjú, és nagyon várom, hogy milyen lesz az előadás. Sőt, már azt is tudom, hogy a premier után nem sokkal (15-én) újra meg fogom nézni. Mindig új élmény másodszor!

Kerékfy Pál

Szereposztás és időpontok: A velencei kalmár

A közönségtalálkozó után ezt írtam: Az emberiség örök kérdései egy klasszikusban
és Antonióról: Interjú Keresztes Gáborral: Antonio élete
és Shylockról: Shylock igazsága
és Portiáról: Portia: Intelligencia és tisztánlátás
továbbá: A velencei kalmár: ahogy a rendező látja

A képet a szerző készítette a Veszprémi Petőfi Színház engedélyével.

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc