Új színidirektor

Mint már sokan tudják, augusztus elsejétől Dolhai Attila Jászai Mari-díjas érdemes művész a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója. Amikor június 11-én annak kapcsán beszélgettem vele, hogy hamarosan színpadra kerül első nagyszínházi rendezése (a Hippolyt, a lakáj), még egyikük sem tudta ezt a hírt. Ezért is örültem nagyon a lehetőségnek, hogy 27-én (a hír bejelentésének napján) újra találkozhattam vele, és a veszprémi Schőnig Cukrászdában az igazgatói terveiről kérdezhettem.

Frissen aktuális kérdés: az igazgatóság. Itt a cukrászdai beszélgetésben egy igazgatót láttam. A mondanivalójának a tudatossága, átgondoltsága számomra egy igazgatót mutatott. 

Hát ennek nagyon örülök. Akkor talán érett vagyok már a feladatra. 

Nagyon sok tanulnivalóm is van még. Alaposabban meg kell ismernem a Vörösmarty Színházat. A vidéki színházak között sok hasonlóság van, és a budapesti és a vidéki színházak rendszerei között is vannak átfedések.

Viszont a helyspecifikusság, az mégiscsak egy nagyon meghatározó dolog. Mitől lesz ez Székesfehérvár? Mik a működésben olyan kis buktatók, amik csak ott helyben jelentkeznek, más színházban nem jellemzők? Ezeket mind meg kell tapasztalni, meg kell ismerni.

Meg kell ismerni azt a rendszert, ami most működik, és ezt lakva lehet megismerni legjobban. Ha kívülről vizsgálgatom, akármilyen alaposan is teszem, mégis egészen felületes. Lakva lehet megismerni, amikor majd megtapasztaljuk a hétköznapokat, akkor ki fog derülni. 

Biztos lesz olyan dolog, amire azt gondolja, hogy ezen én változtatnék, de közben meg kell érteni, hogy ez miért úgy van, ahogy van. 

És meg kell próbálni változtatni az okokon is, ahhoz hogy a változás megtörténjen. Akár a bérletezés tekintetében, a bérletes rendszerek működésében, bemutatók mikorisága tekintetében.

Erre most van egy éve, mert ez az évad már kőbe van vésve. 

Igen. Valóban.

A jövő héten találkozom a társulattal. Meg kell ismernem azokat a kapcsolatrendszereket, azokat a kommunikációs vonalakat, amik a városon belül, a kulturális intézmények között működnek. Megismerkedünk, megtudjuk a másiknak az elvárásait, hogy milyen viszonyrendszerek vannak a színházon belül és a városban a színházon a kívül.

Ez sok–sok ott töltött időt jelent, és tulajdonképpen most ez a feladat. 

A fenntartó szándékát értjük; tudjuk, mi a feladat, és azt fogjuk megvalósítani. 

Népszínházat kell csinálni, hogy mindenki megkapja a saját kedvére való előadást. Egy városban nem csak zenét szeretnek, vagy csak prózát szeretnek, hanem sokféle műfajt; ahányféle ember, annyiféle ízlés és műfaj. Meg kell mutatnunk minden műfajt, és ezen belül szeretnénk mindenkinek a legjobbat adni, amire képesek vagyunk. 

Fontos ez az előttünk álló év, hiszen most bele fogok látni abba, hogy hogyan is működik a színház, melyik az az előadás, amelyik tetszik a közönségnek, mik az esetleg nem tetsző előadások, vagy az előadásokon belül egy–két olyan színészi vagy vezetői, rendezői elgondolás, ami nem működik, az is rögtön kiviláglik.

Ha  huszonakárhány év után az ember megnéz egy előadást, az első három jelenetből nagyjából föl tudja mérni, hogy milyen lesz az előadás. De az fontos, hogy ne engedjünk a felületes benyomásnak; érdemes a végéig látni, hiszen vannak olyan előadások, amik mesterien vannak, színészileg, rendezőileg kezelve, és valamiért mégis, vagy nem érintik meg a közönséget, vagy túlzottan megérintik. Meg kell találni azokat a pontokat, amiknek a változtatása nyomán a közönség szívesen visszajön, és megnézi akár ugyanazt az előadást is újra. 

Én abban reménykedem itt Veszprémben is, hogy a Hippolytnak jó híre megy, és a bérletezést is segítheti érezhetően, és olyan híre megy, hogy majd muszáj béletszünetek csinálni, hogy a környékből érkező emberek is láthassák ezt az előadást.

Én úgy látom, hogy nagy sikerre van ítélve ez az előadás. 

Úgy legyen!

---

Így most két „szomszédvárban” vannak feladatai Dolhai Attilának: Veszprémben rendező, Székesfehérváron igazgató. Veszprémben a Hippolyt, a lakájt még tobbször meg fogom nézni. Érdeklődéssel figyelem majd fehérvári működését is…

Kerékfy Pál

Az interjú a VIII. Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztiválon készült. Ugyanott kérdeztem arról a szokatlan helyzetről is, hogy nem tudott jelen lenni az általa rendezett darab bemutatóján: Nem lehetett ott a saját premierjén.

További színházi interjúk, beszélgetések: Színészek mondják