Ritkaságnak számít az, ha egy művész nem lehet ott a saját premierjén, most mégis ebbe a helyzetbe került Dolhai Attila Jászai Mari-díjas érdemes művész, aki a Veszprémi Petőfi Színházban rendezi a Hippolyt, a lakáj előadását. Külön érdekessége a helyzetnek: ez volt az első nagyszínházi rendezése.
Miért került ebbe a helyzetbe? Elmondta a június 11-ei interjúban.
A bemutató utáni napon beszélgettem vele a Schőnig Cukrászdában.
Milyen érzés volt a “Hippolyt, a lakáj” bemutatója, így, hogy rendezőként nem tudott jelen lenni, mert másik színházban volt fellépése.
Nagyon furcsa volt, olyan hiányérzetem volt! Annyira szerettem volna itt lenni! Tudtuk előre, hogy sajnos ez így lesz, de annyira vártam én is arra, hogy lássam, hogy hogy fürdenek a szereplők a közönség szeretetében. És azt is láttam már a premiert megelőző napokban, hogy nagyon hiányzik nekik a közönség. Egy kicsit talán már el is fáradtak abban, hogy nem kapták meg közönség reakcióját. Már nagyon várták.
De nagyon jól jött ki, hogy nem voltak a közönség számára előkészítve a poénok, nem volt megmutatva, hogy poén jön. Mégis a közönség már előre érezte, mi fog történni. Például Módri Györgyire gondolok, aki nem számított arra, hogy az egyik bejövetele már tapsos lesz, csak azért, mert valamit másképp csináltunk, mint a megszokott. Vagy Keller Marci részéről, akinek még életében nem volt ilyen élménye, hogy bejön a színpadra, és azonnal megtapsolják.
Szóval ezek olyan helyzetek, amikért a szereplők nagyon hálásak. Én meg boldog vagyok, hogy ők boldogok. Úgyhogy ez egy nagy öröm.
Most nem tudtam jelen lenni, de a decemberi bemutatón biztosan itt leszek, mert nagyon kíváncsi vagyok. Én sem láttam még így, a közönség reakcióival együtt.
A közönségnek is hiányzik, hogy a rendező nincs ott a bemutatón a színpadon.
Igen, hogy meghajoltam volna a társulattal!
Reflektálnék arra, amit az előző interjúban mondott, hogy levetkőzik a szereplők azokat a szüzséket, amiket összeszedtek, hiszen ez egy nagyon jól ismert darab. És azt kell mondanom, hogy egyetlen jelenetben volt egy mondat, amikor visszaköszönt a film, amikor azt mondja Schneider Mátyás, hogy “a hagymát is hagymával eszem”. Ez volt az egyetlen mondat. Tehát tényleg sikerült elérni ezt a célt.
Örülök, nagyon örülök, mert az a legfontosabb, hogy mindenki a sajátjának érezze a jelenetet, a figurát, a mondatokat, a gondolatokat. Úgyhogy ez az ő érdemük is, mert ebbe nagyon sok kilométert kell beletenni. A rendező hiába akarná ezt sürgetni, ha nincs benne a kilométer, akkor nem születik meg.
Úgyhogy ez a szereplők érdeme.
Nagyon-nagyon hosszú álló taps volt.
Június 26-án a Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztivál keretében a darab előbemutatóját láttuk. A „hivatalos” premier december 5-én lesz majd.
Ebben a videoban 2 perc 10 másodperctől látható a bemutató egy kis részlete és a közönség reakciója:
Szereposztás és jegyek itt. Aki a premieren szeretné látni, gyorsan csapjon le a jegyére, mert már elfogyott a jegyek többsége. A további előadásokra november közepétől lehet majd jegyet venni.
Még egy video: a cukrászdai beszélgetésen énekelt is a művész úr:
Kerékfy Pál
További színházi interjúk, beszélgetések: Színészek mondják
Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc
Megosztás:
Discover more from Akarattyai Hírmondó
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
“Nem lehetett ott a saját premierjén” bejegyzéshez 5 hozzászólás