Dolhai Attila: Rendezői kihívások és élmények

A Hippolyt, a lakáj rendezőjével, Dolhai Attila Jászai Mari-díjas érdemes művésszel, a Vörösmarty Színház igazgatójával a decemberi premier előtt két nappal beszélgettem. Ez már a harmadik interjúm vele a darabbal kapcsolatban. Az előző kettőben már sok minden terítékre került, ezért azokat nem ismételjük meg. A cikk végén megtalálja a Kedves Olvasó a korábbiakat.

Milyen élmény színészből rendezővé válni, a másik oldalra kerülni?

Sokszor az jár az eszemben, hogy én mit csinálnék az ő helyükben, és megpróbálom arra vezetni őket, ahogy én elképzelem bármelyik karaktert, akár a bonvivánt, akár a táncos komikust, akár a primadonnát, akár a szubrettet. 

Például Hirschl Laurától kértem, hogy másképp mutassa ezt a karaktert, az általa először megfogalmazott szendébb lány helyett legyen egy dögös, vérmes csaj. Ő szépen át is fogalmazta önmagában, tehát nem kellett elmondanom részletesen. Másfajta példa: kezdő rendezőként Kőrösi Csabának rögtön az elején akartam részletes instrukciókat adni, de ő figyelmeztetett, hogy ez még csak az első rendelkező próba, még nincs itt ennek az ideje. 

Összességében úgy gondolom, hogy a sok tapasztalatom színészként hasznára volt a rendezésnek. 

Logisztikai alkalmazkodások jelentették az igazi kihívást a rendezői oldalon most nekem, hogy egyben lássam az egész folyamatot: mire mennyi idő van; ki, mikor áll rendelkezésre; kinek van valamilyen más elkötelezettsége esetleg. Ebben a tekintetben sokkal szárazabb a rendezői feladat, mint ahogy én eredetileg elképzeltem. 

Művészileg minden nagyon gördülékenyen ment. Nekem ez egy örömteli munka volt.

Azt szeretném megkérdezni, hogy változik-e most bármi is a júniusi előbemutatóhoz képest?

Alapvetően nem. Nagyon szerette a közönség az előadást, és azért hibának gondolnám, ha esetleg a koncepcióját megváltoztatnánk.

A cél az volt, amit a Oberfrank Pál igazgató úr is kért, hogy egy hagyományos előadást hozzunk létre; a közönség azt kapja, amire a cím alapján számít, azt az élményt kapja, amit ebben a zenés vígjátékban vár. Ezt sikerült létrehoznunk nyáron a Rátonyi Róbert Operettfesztiválon. 

Egy ilyen felújításnak tulajdonképpen van előnye is, és hátránya is. Az előnye az, hogy a színészekben már zsigerileg benne van a darab, a hátránya pedig az, hogy azok a kis finomságok, amiket egy hosszabb próbafolyamat alatt kidolgoztunk, esetleg elfelejtődnek, elkopnak. Ezek érdekében végeztünk finomhangolást az elmúlt napokban, és reméljük, hogy a közönség ugyanazzal szeretettel fogadja majd, mint júniusban.

Összességében azt tudnám mondani, hogy akik egy jó kedélyű, vidám feltöltődésre vágynak a színházban, azok nézzék meg a Hippolyt, a lakáj előadást, mert szerintem nem fognak csalódni, én legalábbis nagyon bízom benne.

Úgy tudom, hogy van egy szerepátvétel. Az most hogy ment?

Nagyon felkészült kolléga érkezett Tóbiás szerepébe, Sikó Koppány. 

Azért nehéz ez a szerepformálás, mert nem sok megjelenést kap Tóbiás, de azok jelentősek. Az ő figurája nagyon fontos abban a tekintetben, hogy a szerelmi szálat Julcsával együtt kiegyensúlyozzák. Haraszti Elvirával partnerségben, odafigyelve kell ezt elérniük, és ráadásul nagyon rövid párbeszédeik vannak, tehát pattogósnak kell lennie a játékuknak, és ebben nagyon ügyes Koppány, úgy látom. Az is fontos, hogy azokat a játékokat, amikor nem beszél, de jelen van a színpadon, hogyan és milyen gondolat mentén viszi végig.

Eddig az interjú.

Háromszor láttam az előadást, és egyetértek rendező úrral.

Ahogy ígértem, itt a két korábbi interjú.

• Júniusban, az előbemutató előtt: Rendezői debütálás a Hippolytban
• Augusztusban, a Rátonyi Róbert Operettfesztiválon: Nem lehetett ott a saját premierjén 

Kerékfy Pál

Szereposztás és időpontok: Hippolyt, a lakáj
Dolhai Attila rendező képe: Kiss László
Színpadi képek: Veszprémi Petőfi Színház

További interjú, ebben igazgatóként szólal meg: Új színidirektor

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc