Varázslat az István, a király színpadán

Engem már többször elvarázsoltak a Veszprémi Petőfi Színházban látott koreográfiák, még mielőtt először hallottam az alkotási folyamatról, a csodák létrehozásáról beszélni Király Béla koreográfust. Az István, a király 2025. augusztus 20-ai díszbemutatója előtti sajtótájékoztatón beszélt a tavasszal kezdődött felkészülési folyamatról, a táncosokkal végzett munkáról. Eldöntöttem, hogy beszélgetni akarok vele erről a témáról.

Nem jött össze valami hamar a beszélgetés, de végül októberben csak leültünk beszélgetni. Kiderült, hogy alig kell kérdeznem, mert Bélának nagyon is van mondanivalója a munkájáról. 

A tánckar a 2025. augusztus huszadikai díszbemutató előtt

Jó szívvel ajánlom az interjú elolvasását, mert sokat meg lehet tudni arról, hogy a tánc hogyan lesz integráns része egy szuper előadásnak.

Az összes szereplő a színpadon az előadás végén

Mit éreztél vagy érzel az István, a király koreográfiájában a legnagyobb kihívásnak, vagy a legnagyobb feladatnak.

Az István, a király egy ikonikus darab, egy ikonikus történet, amit már nagyon sok formában színpadra állítottak. Egy magyarságról szóló darab, és a magyar érzés mindenképpen megszólal bennem. Én úgy gondolom, hogy ha az István, a király szerepel egy koreográfus életében, akkor az jelent valamit. Ezért nagyon–nagyon örültem ennek a felkérésnek.

Táncosként már volt szerencsém szerepelni benne, tehát ismertem a darabot. Sokrétű mondanivalója van, és a koreográfusnak az igazi kihívás az, hogy a mozgások a történet kibontakozását segítsék, és ne egy különálló koreográfia legyen az, amit a táncosok előadnak. Itt nincs próza, csak dalok vannak, rockdalok és líraiak. Ezeket kell mozgásban jól felépíteni.

Nekem mindig nagyon fontos, hogy a mozgás szerves része legyen a darabnak. Megnézem, hogy miről szól a dal; honnan, hova szeretnénk eljutni a történetben. Hogy történik ez az énekben, és utána ezt koreográfiában is át kell gondolnom.

És akkor voltam jó, ha ebből a három ívből egy nagy ívet csinálok. Mi ez a három ív? Van az előadás íve, ami a történet kezdetétől halad egy katarzis felé, majd a végkifejlet felé.  Az előadás íve minden darabnál más, akár hullámozhat is. Az István, a király is egyszer nagyon–nagyon fent van, máskor meg kicsit megnyugszik.

Koreográfusként arra is nagyon kell figyelnem, hogy minden dalon belül is megépítsem ezt az ívet. Miért kell ezt megépíteni? Azért kell megépítenem, mert így fogok a számon belül igazán hatni a nézőre. Tehát nekem nem csak arra kell odafigyelnem, hogy a végére meglegyen a katarzis, de arra is, hogy minden számon belül is létrejöjjön.

Talán nem szerénytelenség azt mondanom, hogy a szakmában nagyon kevesen érzik ezt a számon belüli ívépítést. Ezzel nem szeretnék senkit sem degradálni, de nálam ez mindig egy nagyon–nagyon fontos szempont. Pont azért, hogy a néző minden előadásban vagy velünk sírjon, vagy velünk szeressen, vagy velünk akarjon őrjöngeni, és így ki tudjuk bontani az előadást.

Ebben a darabban vannak nagyon karakteres számok, például a Táltos és a Táltosasszony, illetve Laborc és Koppány dalai. Ez egy teljesen más világ, mint amikor István énekel. Ezeket az  ellentéteket nekem a mozgásban is szét kellett választanom.

Koppány és a tánckar

Hála az égnek, ez gyönyörűen megjelenik a Kárpáti Enikő által megálmodott jelmezekben is. Tehát teljesen más látványvilágot kapunk, és ezért teljesen más mozgás kell, ami vagy mélységet vagy egy felszabadultabb gondolatvilágot mutat meg.

Én nagyon szeretem a teret használni. Egy idő után vizuálisan látom a színpadképet, látom amit szeretnék. A térbeli gondolkodás nagy hangsúllyal bír, és ha mindezt jól használod, akkor pluszt adsz a nézőnek.  Szeretem használni a szinteket is, és ezt az egészet összeötvözve alakultak ki a számok. Egy mozdulat is 3 szinten használható. Ez most lehet fura, vagy nem értik sokan, de majd egyszer hátha gyakorlatban is prezentálhatom!

Azt mondhatom, hogy 80 százalékban az valósult meg, amit még az elején, tavasszal elgondoltam. A maradék 20 százalékon kellett még picit idomítani. Volt, amiből vissza kellett egy kicsit vennem, mert túl erős volt; és volt, amihez még hozzá kellett tennem. Sőt van ahol azt érzem még mindig nem elég jó. Maximalista vagyok.

Nagyon sok pici apróság is van, amit a néző talán nem is vesz észre: amikor oldalt vagy hátul egy–egy mozdulatot csinálnak a táncosok. Minden kis szintet megfigyeltem és próbáltam szépen felépíteni. Talán éppen ebben van az előadásnak és a koreográfiáknak az ereje, hogy ezek az apróságok szépen összeépülnek és minden mozdulatnak értelme és lelke van.

Mindig azt mondom, hogy nagy házat csak akkor tudunk építeni, ha az alapköveket szépen letesszük. Ha nem teszem le szépen a köveket, akkor egy idő után nem fog tovább menni az a ház, hanem el fog dőlni valamerre. Az alapkövekre nagyon figyeltem, és úgy gondoljuk, hogy szép magasra tudtunk építkezni, és szerintem ez is a siker titka.

Éreztél ebben valahol a megszokottnál nagyobb kihívást, feladatot a táncosok számára? Hogy valami nehezebben ment nekik, mint szokott?

Mindenképpen! Én minden munkához úgy állok hozzá, hogy szeretném maximálisan elvégezni. Nagyon lelkiismeretes és nagyon alázatos vagyok, és nagyon maximalista vagyok. Én imádok próbálni, imádom formálni, építeni, megalkotni a darabot.

Koppányhoz öltözve

Nekem nagyon fontos, hogy a táncosok is ilyenek legyenek, és ezt többször elmondtam nekik. Ami kihívás volt a táncosoknak, az a fizikai erőnlét. Hogy olyan állapotban legyenek, hogy végig tudják csinálni ezt az előadást.

Nem titok, hogy előtte heteket tréningeztünk Budapesten, állóképességre, nyújtásra; komolyan dolgoztunk az állóképességen. Mert az egy dolog, hogy egy 60 másodperces számot jól megcsinálunk, de utána jön a következő, ami megint pörög, hiszen egy rockoperáról beszélünk. Nem nagyon van olyan szám, amiben van pihenő. Van egy kevés, de nem sok, ott viszont a lélek kap nagyobb jelentőséget, és az sem egyszerű nap mint nap megélni

Például, van olyan 25 perces rész a második felvonás elején, aminek a kezdetén a táncos egy nagy levegőt vesz, és a végén kifújja, mert végig ott kell lenni. Ezt nem tudják megcsinálni akkor, ha a fizikális állapotuk nem megfelelő. Ez olyan, mintha az énekes nem tréningezné a hangját, nem énekelne be, és nem tudna úgy énekelni. Nekünk minden este toppon kell lenni, mert akik aznap nézik, azok akkor látják először. Nekik az a PREMIER! Ez egy csodálatos hivatás, de csak szívvel és lélekkel lehet csinálni, amihez a maximális szakmai alázat elengedhetetlen.

A táncban nagyon–nagyon hosszú az előkészület. Az nem létezik, hogy “hopp felmegyek és megcsinálom”. Akkor a minőségi szintje nem ott van, amit én elvárok, és én ebben is maximalista vagyok.

Ha a levegőért kapkod, az látszik, és az nem jó, ha látszik. Mindig szoktam nekik mondani, hogy ha kimegy a takarásba, ott már meg lehet halni. Ott már nem látja a néző, viszont ha bejön, akkor nekem azt kell látnom, hogy tele van erővel, és csinálja a dolgát. Van egy nagyon nehéz pont ilyen szempontból, a Táltosasszony száma a sámántánc után. A nagyon intenzív tánc közben kapkodják a levegőt. Utána mozdulatlanul fekszenek a színpadon, és nagyon okosan kell lélegezniük, hogy ott már ne kapkodják a levegőt, mert az illúzióromboló lenne, és szétszedné a következő játékot. Mindig mondják, hogy annyira nehéz ott mozdulatlan maradni, és alig várják, hogy kimenjenek. Majd kimennek, és körülbelül 30 másodperc múlva visszajönnek táncolni. Erre fel kell készülni testileg és mentálisan is

Szóval, a kérdésedre válaszolva, az egész egy kihívás, és engem a kihívások mindig még jobban ösztönöznek.

Szeretem a hivatásom, szeretek benne létezni, szeretek másoknak adni. A mai nagyon nehéz világban az a dolgunk, hogy arra a 3 órára, amíg színházba jönnek jól érezzék magukat, felejtsék el a gondokat és élvezzék az előadást!

 A színház és az alkotás egy csodálatos dolog és én minden alkalommal csodával lépek be és hálás vagyok, hogy ott lehetek!

Eddig az interjú.

Megmutatom, hogy fogadta a közönség a rockopera veszprémi előadásait:

  • Ebben a cikkben van két rövid videó, amin a közönség fergeteges tapsa mellett azt is látjuk, ahogy Szörényi Levente és Bródy János fogadja az augusztus huszadikai díszbemutatót: Fergeteges siker.
  • Az október harmadikai premier végén készült képeken a szereplőket láthatjuk, köztük a kiváló táncosokat is, valamint Oberfrank Pál rendezőt, Király Béla koreográfust és Győri Ádámot, aki a vizuális hatást hozta létre. A videókon pedig a finálét és a lelkes közönséget: Szűnni nem akaró taps.

Meg kell mondanom, hogy sokkal jobban élvezem az István, a király rockopera veszprémi előadását a beszélgetés óta. Javaslom mindenkinek, hogy most (újra) nézze meg!

Kerékfy Pál

Szereposztás és jegyek itt.

Olvassuk el, mit mond a darabról, Istvánról és Koppányról a rendező, Oberfrank Pál!
És az Istvánt akakító Nemes Tibor: Felnőtté válás István királyként
És Gizella királyné, ahogy Szederjesi Teodóra látja

Színpadi képek: Veszprémi Petőfi Színház

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc


Discover more from Akarattyai Hírmondó

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

“Varázslat az István, a király színpadán” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?