Hogy fogom érezni maga? Meg kell mondanom, hogy ebben bizonytalan vagyok. Holnap megnézem a Stephen King Tortúra (Misery) című könyvéből készült színdarabot. Miért vagyok bizonytalan? A könyv műfaja “pszichológiai horror thriller”. Nagy általánosságban nem az én műfajom a horror, a pszichológiai horror pedig még annyira sem.
Miért nézem meg? Talán mazochista vagyok? A legkevésbé sem, viszont kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ki belőle a Veszprémi Petőfi Színház, a rendező (Tasnádi Csaba) és a két szereplő (Módri Györgyi és Keller János).
Keller Jánosnak eddig csak kevés alakítását láttam, és azok tetszettek, okot adnak arra, hogy ebben a darabban is meg akarjam nézni. Érdekel, hogy mit mutat főszereplőként!
Módri Györgyit már sokszor volt alkalmam a színpadon is látni, zenés darabok és gálaestek mellett néhány prózai szerepben is. Ebben az évadban két prózai kulcsszerepben találkoztunk (80 vödör levegő és Eldorádó). Mindkettőben kiváló, hiteles alakítást láttam tőle. Ugye, így lesz ez holnap is?
Eddig csak ennyit tudok a történetről:
Egy eldugott kis hotelben a népszerű regényíró, Paul Sheldon éppen befejezte legújabb könyvét, és fittyet hányva a zord téli időjárásra, boldogan útnak indul. Ám a néptelen coloradói országúton Paul autója szakadékba zuhan, és lassan be is temetné a sűrű hó, ha egy környékbeli nő, Annie Wilkes nem találna rá, aki kihúzza a roncsból a mozgásképtelen írót, és hazaviszi, hogy ápolni tudja.
Úgy tűnik, Paulnak tényleg elképesztő szerencséje van, hiszen élve megúszta a balesetet, és Annie nemcsak szakképzett ápolónő, de saját bevallása szerint az író legnagyobb rajongója is. Amíg nem tud lábra állni, Paul kénytelen Annie házában maradni, hiszen az állandó hóviharok miatt lezárták az utakat, és még a telefonkapcsolat is megszakadt a külvilággal. Paul tehát teljesen Annie-re van utalva, aki persze repes az örömtől, hogy imádott írója pont az ő vendégszeretetét élvezi.
Lehet, hogy megúszta a balesetet, de Paulnak lassan rá kell jönnie, hogy a megpróbáltatásainak koránt sincs vége: egyre több a furcsa jel, a nyomasztó körülmény, és Annie lelkesedése is sokkal mélyebb, démonibb, mint egy egyszerű kamaszlányos rajongás…
Ugye, mindenki átérzi az író helyzetét? Én igen, és nem csak benne lenni nem szeretnék, de tanúja se igazán. Viszont, úgy gondolom, hogy viszek majd haza mást is, mint félelmet és szorongást.
Sok nyomasztó darabot láttam már ebben az évadban. Veszprémben az előbb említett 80 vödör levegő mellett ilyen volt a Hatodik szék és Az apa, valamint az Equus és a Gyertyák csonkig égnek a József Attila Színházban. Szerencsére, voltak kimondottan vidám színházi élményeim is, operettek, zenés darabok, gálaestek. Kettőt emelek ki: az Anconai szerelmeseket és a Csárdáskirálynőt már kétszer láttam, és mindkettőből jön a harmadik is. A prózai darabok közül a Három sárkány kimondottan szórakoztató volt, arra is megyek még. Megvan az egyensúly! Sőt, holnap is meglesz az egyensúly, mert az előadás előtt részt veszek a Petőfi Szalonon, ahol két kiváló zenész: Horváth Elemér Emi és Horváth Péter mutatja meg testközelből a színpadi zenészek munkáját. Ők nem “bújnak el” a zenekari árokban, hanem a színpadon játszanak, szerepelnek a darabokban. Legutóbb A három sárkányban láttam őket színpadon, de nemrégiben felléptek Balatonakarattyán a Körszínpadon is. Erről itt írtam: Nagyszerű szombat este.
Kerékfy Pál
A kép és az idézet forrása a Veszprémi Petőfi Színház weblapja
https://www.petofiszinhaz.hu/hu/esemeny/tortura
Akarattyai Hírmondó 