Már egy ideje terveztem, végül nemrég eljutottam Bálint András Szerb Antal-estjére. Milyen volt az előadás? A végén kezdve: Ahogy ez a közönséget mélyen megérintő előadások végén szokott történni, az utolsó szavak elhangzása után mély csönd következett, csak utána csattant fel a taps.
Szerb Antal nekem elsősorban a Magyar irodalomtörténet című munkáját jelenti. Édesanyám adta a kezembe elsős gimnazista koromban, és utána is szorgalmazta, hogy forgassam. Szükségem is volt rá, mert magyartanárommal (egy kamaszos és tapintatlan lépésem következtében) nem volt felhőtlen a kapcsolatom, erősen meg kellett dolgoznom a jó jegyekért. Visszatekintve, azt is mondhatnám, hogy jó volt ez nekem, hiszen így jobban bele kellett mélyednem az irodalomba. A könyvet felnőtteknek szánta:
“Ez a könyv a magyar irodalom története kívánna lenni felnőttek számára. Ez az újság benne. Készült már magyar irodalomtörténet tanárok, sőt tudósok számára, készült a »művelt nagyközönség« számára (ami alatt nálunk a műveletlenek tömegét szokták érteni, ki tudja miért) – de felnőttek számára még sosem.”
Számomra hasznos volt a mű forgatása, mert a megszokottól nagyon eltérő módon szemléli és tárgyalja az irodalmat. Akit érdekel, itt meg tudja nézni, le tudja tölteni az 1935-ös második kiadást beszkennelve: Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Újabb, nyomtatott és elektronikusan árusított kiadások sok helyen megvásárolhatók.
Szüleim könyvespolcán több könyvét megtaláltam, így hamar elkezdtem ismerkedni velük, pl.: Utas és holdvilág, Pendragon legenda, A varázsló eltöri pálcáját. Nem igazán könnyű olvasmányok …
Egy kis lényegtelen megjegyzés: Bálint András az előadása felvezetőjében két könyvet említ meg, pont ebben a sorrendben, ahogy nekem is eszembe jutottak a színházba utazva.
Sólyom Katalin és Bálint András
Bálint András és Halász Judit
Bálint András nekem elsősorban fiatalkori filmjeit jelenti: Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm. Nem vagyunk kortársak, de sokkal közelebb áll hozzám életkorban, mint szüleim generációja, ezért közel álltak hozzám a filmekben megjelenő helyzetek, kérdések. Színpadi szerepei valahogy kimaradtak nekem. A filmek után a Márai naplói című estjére emlékszem, amit több mint húsz éve láttam. Arra is a téma miatt mentem el, és az is nagy hatással volt rám. (Márainak majdnem az összes naplóját elolvastam. Érdemes elolvasni őket. Okos, gondolkodó ember szemével láthatjuk a történelmet.)
Most már kezd ideje lenni, hogy a Szerb Antal száz verse estről is szóljak, amit a Veszprémi Petőfi Színházban, a Latinovits–Bujtor Játékszínben láttam a múlt héten.
Azt rögtön tudtam, hogy nem száz verset fogok hallani, de azt nem tudtam, ami a cím megértéséhez kellett volna: nem ismertem a Száz vers című kötetet, amiben valóban 100 vers van, amit ő válogatott egy kötetbe. Így ír az előszóban:
“Az olvasót pedig barátságos tisztelettel arra kérjük, kövesse példánkat. Itt készen kap egy személyes élmények alapján összeállított verseskönyvet, amelynek talán sok darabja szívéhez fog szólni és hasonló megrendülést fog belőle kiváltani, mint annak idején az összeállítóból. De ne tekintse e gyűjteményt semmiképpen valami végleges dolognak; ne higgye azt, hogy a kedvenc versek kiválogatását más elvégezheti helyette. A készen kötött nyakkendő sosem olyan elegáns, mint az, amelyet kellő műgonddal magunk kötünk meg tükrünk előtt, és a készen kapott öröm sosem akkora öröm, mint amelyet magunk szereztünk meg magunknak.”
Szerb 1943 augusztusától októberéig, már munkaszolgálatosként, de még Budapesten állította össze a kötetet. Könyvtárba nem járhatott, de még volt szabad ideje, tudott alkotni. Ahogy az esten is elhangzik, nem érezte szörnyűnek a helyzetét, pozitívan tekintett a jövő elé, el is utasította a kimenekítésére törekvő segítséget. Szóval, könyvtárba nem tudott járni, és nyilván nem volt meg a fejében az összes vers eredeti nyelvű szövege, és az összes fordítás sem. Ezen úgy segített, hogy barátait kérte meg levélben, hogy egy-egy eredetit vagy fordítást küldjenek el neki. Ilyen levelet is felovas Bálint András az esten.
A könyv alcíme: “Görög, latin, angol, francia, német, olasz válogatott költemények eredeti szövege és magyar fordítása”, és ennek megfelelően egymás mellett olvashatók a versek eredeti nyelven és magyarul.
1943. december elején jelent meg a kötet, de Szerb Antal sose foghatta kezébe, mert addigra már az északnyugati határszélen tette tönkre életét a munkaszolgálat, ahol januárban meg is halt.
Bálint András összeállításában versek, levelek és életrajzi adatok, események hallhatók. A versek egy részét eredeti nyelven is elmondja, és csak Assisi Szent Ferenc olasz nyelvű Naphimnuszában fordul a könyv segítségéhez.
“Altissimu, onnipotente bon Signore,
Tue so’ le laude, la gloria e l’honore et onne benedictione.
Ad Te solo, Altissimo, se konfano,
et nullu homo ène dignu te mentovare.”
Sík Sándor fordítását használja a kötet, és róla több helyen is szól az előadó.
Nem mesélem el az estet, mert semmi értelme nem lenne, és nem is lehet. Ezt át kell élni! Be kell engedni magunkba Szerb Antal művét, életét és Bálint András előadását. Ott kell lenni, meg kell nézni. Február elején még egyszer műsoron lesz Veszprémben, de arra már elfogytak a jegyek – de jön még a további hónapokban is.
Majd, a végén, Szerb Antalét.
Néztük a táblát és hallgattunk. Utána kitört a hosszú taps.
Kerékfy Pál
Ebben a cikkben megtalálható a 100 vers listája: Száz vers
Akarattyai Hírmondó 