Nagyon örülök, hogy a legutolsó héten elmentem megnézni ezt a fantasztikus kiállítást! Hat évtizede ismerem a Balatont, és ahogy öregebb és bölcsebb leszek, talán egyre inkább értem. Egry József balatoni képei, különösen a “homályos” pasztelképek sokat adnak hozzá ehhez az érzéshez.
A végén kezdve: Őszintén ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg ezt a kiállítást, ami
február 18-áig (vasárnapig) tart nyitva.
Ezeket a képeket így, együtt máshol nem láthatjuk, hiszen a kiállításra 14 múzeum és sok magángyűjtő adott kölcsön képeket. Ennek ellenére nem a teljes életmű látható itt, hanem a művész érett korszakának képei. Egry beleszerelmesedett a Balatonba, itt élt egy kis szoba-konyhás házban a Badacsony oldalában, ahonnan mindig láthatta a tavat. És hogy látta! Maga mondja el egy interjúban, hogy a legtöbb festő számára a Balaton nem nyílik meg, csak egy szép táj marad. Itt kell élni, benne kell élni ahhoz, hogy a lényegét megértse valaki.
Hadd hozzak ide néhány idézetet a művésztől, mégpedig azért, mert úgy érzem, hogy ezek lényegesek a művészete szempontjából, és sokat mondanak a képeiről is. Ezek egy részét hallottam a kiállításon:
Az átlagfestő azért fest, hogy éljen, a kiváló festő azért él, hogy fessen.
Soha nem felejtem el, hogy a táj, ami előttem van, mögöttem folytatódik.
Festő csak akkor beszéljen, ha a képe semmit se tud mondani. De akkor is jobb, ha hallgat.
Csak az átlagművészek tapadnak tradíciókhoz! Az igazi művészet teremti a tradíciót.
Az érett Egry főleg pasztellal dolgozott, és nem a részleteket, hanem az egészet mutatta meg képein. Kiváló példája ennek a naplemente (aranyhíd) megjelenítése:
Hadd hozak ide kontrasztként egy 15 évvel korábbi naplementét:
Ugye milyen nagyon más a két kép hangulata? Engem az első fog meg igazán. A korábbi képen túl sok a részlet, de nem adja meg (nekem) a naplemente hangulatát. Ahhoz az igazi naplementéhez ide kellett költöznie a Balaton mellé!
Nem hozom ám ide az összes képet, de megmutatom még ezt a két badacsonyi képet 1916-ból, majd utánuk két húsz évvel későbbit, hogy látható legyen, mire gondolok.
Na, jó! Nem akarok és nem is tudok én műelemzésbe bocsátkozni, tényleg csak a benyomásaimat tudom kifejezni!
Még egy gondolatot szeretnék elmondani, ami egyáltalán nem a művészetről szól, hanem inkább az életről. Ezen a képen (1945-ben) hatvan éves. Hány évet mondanánk ránézésre? Ekkor tüntetik ki az Állami Nagy Aranyéremmel.
Utána, 1948-ban az elsők között kap Kossuth-díjat, és az ő képei képviselik Magyarországot a Velencei Biennálén. Két évre rá az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon már nem lehetnek a falon a képei. 1951 nyarán meghal Badacsonyban.
Még egy pillanatra menjünk vissza a képekhez!
Nem csak a balatoni képeiben “működik” a részletek helyett a lényeget mutató technikája. Ugyanezt látom a következő két képen is:
Ugye mennyire kifejező a két kép, pedig a részletek teljesen el vannak nagyolva?
Mondom újra: Akinek módja van rá, látogasson el a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba, még ezen a héten!
Érdekes hallgatnivalók:
Az első valamiért nem az elején indul, de érdemes az elejére visszatekerni.
A múzeum ezt írja a kiállításról: EGRY JÓZSEF 140
Kerékfy Pál
Akarattyai Hírmondó 