Nagyszerű szombat este

Változatos és élvezetes zenei programban volt részem a körszínpadon.

Hadd kezdjem egy személyes élménnyel! Ahogy odaértem, elsőnek azt hallottam, hogy éjjel az omnibusz tetején. Mennyire ismerős! Nem láttam Zerkovitz Béla Csókos asszony című operettjét, de ez a dal ismerős. Gyerekkoromat idézi fel. Egy barátommal nyári estéken gyakran énekeltük (énekeltük? inkább üvöltöttük) a Balaton partján. Érdekes módon, nem emlékszem, hogy bárki is ránk szólt volna. “Éjjel az omnibusz tetején, emlékszel kicsikém, de csuda volt.” 

Na, szóval, ebből is elhangzott pár sor az előadás előtti rövid nyilvános főpróbán, és nekem már jól kezdődött az este! A műsor után a művészekkel beszélgetve, megtudtam hogy ezt a dalt szokták gyerekeknek tanítani. Mi a barátommal megelőztük a korunkat!

A főpróbán a Szép város Kolozsvár (Kálmán Imre: Marica grófnő) egy részét is láttuk, hallottuk. (A műsorban mindkét említett dal elhangzott teljes egészében.) 

Térjünk át magára a műsorra! 

Operett, sanzon és jazz – most ezekre a műfajokra jutott idő, mert ezek Horváth Csenge legkedvesebbjei, de mást is örömmel énekel. 

A dalok előtt és közben azt is elmesélte, hogy mi és hogyan hozta közel hozzá az egyes műfajokat, az életében milyen szerepet játszottak. Ezeket most nem mondom el, ki-ki meghallgathatja tőle magától egy másik alkalommal. Annyit kikotyogok, hogy a sanzon Párizshoz kapcsolódik – micsoda meglepetés! 

A sanzonblokk végén elhangzott A harmonikás (L’accordeoniste) is, amit Edith Piaf vitt sikerre az 1940-es években. Horváth Csenge is teljes átéléssel adta elő, nagyon tetszett, ahogy énekelte. 

Magával ragadó volt az előadás, a közönség végig élvezte, és többször is ütemes tapssal csatlakozott az énekesekhez. 

Megpróbálom néhány képpel visszaadni az este hangulatát (már amennyire ez egyáltalán lehetséges). 

Horváth Csenge és Keller Márton duettjeiben élet volt, el is játszották a dalok történetét. Mindketten énekeltek szólóban is, nem kevésbé élvezetesen. 

A műfajok közötti átvezetések idején a zenekar önállóan előadott számokkal szórakoztatta a nagyérdeműt. A hegedűs kiemelkedő virtuózitással kezelte a hangszerét, egészen döbbenetes futamokat csalt elő belőle. 

A nagyérdemű folyamatosan fantasztikusan szórakozott. Az előadás végig lendületes volt, soha nem volt alkalmunk egy kicsit sem “lazítani”. 

Ezek után természetes, hogy ütemes tapssal “kényszerítettük” a művészeket egy ráadásra az utolsó szám után. Gyors tanácskozás után a Hajmási Péter, Hajmási Pál (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő) lett a választás – de azzal a feltétellel, hogy a közönség is énekel. Ennek több-kevésbé eleget is tettünk.

Nem felejthetjük el megköszönni ezt a szép estét a művészeken túl Szabadi Magdolnának, aki elhozta őket nekünk. És természetesen a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesületnek az egész megszervezéséért, lebonyolításáért.

Nagyon jólesett ez a fergeteges műsor, és őszintén remélem, hogy lesz még idén részünk hasonlóban. 

Kik voltak a vendégeink? 

Horváth Csenge színművész, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után egy éve csatlakozott a Veszprémi Petőfi Színház társulatához. Az egyetemet prózai színész szakon végezte el, de a zene folyamatosan az élete része volt, akár éjszakai próbák, akár nyári külön tanulmányok keretében. A színházban több zenés darabban szerepel (pl.: Mozartra várva és Tapsolj csak nékem). Bemutatkozása a Fürdőtelep Egyesület honlapján.

Keller Márton gyakorlatos színész, több prózai és zenés darabban szerepelt és szerepel a Veszprémi Petőfi Színházban. 

Horváth Elemér Emi hegedűművész és Horváth Péter zongoraművész szolgáltatta a zenét az este folyamán.

Köszönöm mindegyiküknek együtt és külön-külön! 

Kerékfy Pál