9. napi Petőfi (Székelykeresztúr)

Legutóbb azt írtam, hogy a költő utolsó ismert verse a “Szörnyű idő …” című, amit Mezőberényben írt 1849. július 6. és 17. között, amikor Orlai Petrics Sománál volt. Ott és akkor készült róla az utolsó kép is.

És a mai vers melyik lesz? Mindjárt kiderül…

Utolsó éjszakáját Székelykeresztúron töltötte, a Gyárfás udvarházban, Vargha Zsigmond vendégeként. „estefelé híre szaladt, hogy Petőfi is megérkezett, és fenn van a piactéren. Ezen hírre apám rögtön felsietett a piacra, s ott … megtalálta Petőfit, kit meghívott vacsorára: bivalytejes és túrós puliszkára.” – emlékezett vissza a házigazda fia.

A forró napot kellemes, langyos este követte, és vacsora után a háziak és a vendégek egy nagy körtefa alatt telepedtek le. A legenda szerint itt írt egy három versszakból álló verset a 16 éves házikisasszony emlékkönyvébe a költő. Az emlékkönyv egy tűzvészben megsemmisült, így a vers nincs meg, sőt egyértelmű bizonyítékunk sincs, hogy valóban létezett. A történet egy másik változata szerint egy noteszlapra írta Petőfi a verset.

A legenda azt is tudja, hogy a körtefa alatt az “Egy gondolat bánt engemet” című versét szavalta el, mielőtt szállására tért a másnapi csata előtt.

Úgy gondolom, hogy létezhetett ez a vers, sőt talán írt más verseket is a Mezőberényből ismert költeménye után. Miért valószínű ez? A kortársak szerint könnyedén és gyorsan fogalmazott, vendéglői asztaloknál is írt verseket.

Ugyan, a vers eltűnt, de a körtefa sokáig dacolt az idővel. Közel száz évvel később, 1940-ben még hozott termést. Az 1970-es évek végén pusztult el végleg. A helye mellett egy újabb körtefa áll, amit 1969-ben ültettek oda.

Petőfi körtefája mégsem tűnt el nyomtalanul, mesélek még róla…

Petőfi körtefája és mellette a fiatal fa.
A kép forrása: https://tourinfo.ro/gyarfas-kuria-es-petofi-kortefaja-szekelykeresztur/

Hogy ma se maradjunk vers nélkül, álljon itt Kányádi Sándor 1954-ben, a körtefáról írt verse:

Haldoklik az öreg tanú

Haldoklik az öreg tanú,
Petőfi vén körtefája.
Azt beszélik, ő látta volt
verset írni utoljára.

Alatta ült, onnan indult
éjfélkor a csatatérre.
Be rég is volt az a csata!
Van annak már jó száz éve.

Több is már mint jó száz éve.
S a körtefa ma is áll még.
De mögötte, körülötte
olyan kicsi lett az árnyék.

Úgy összement s gyümölcsöt is
ritkán ha vet néhány ága.
Híréhez hű méltósággal
Készülődik a halálra.

Hogy nem is pusztult el eddig?
Társai már rég kidőltek-
kemény idők jártak, de ő
ellenállott az időnek!

Várt, mert tudta, ki alóla
indult el, annak győzni kell.
S visszatér majd egyszer ide
egy hatalmas hadsereggel.

(Nagygalambfalva, 1954)

Innen folytatjuk legközelebb …

Kerékfy Pál

Honnan szedem ezeket a verseket?

Nagy költőnk, Petőfi Sándor mindössze 26 évet élt, és e rövid idő alatt hihetetlenül nagyot alkotott. Az év során megmutatom néhány kevésbé ismert versét.