6. napi Petőfi (Pápa)

Maradunk még Pápán, mert ez a város meglehetősen fontos Petőfi életében.

Ma a bor lesz a téma, amiről sokszor írt a költő. Ez a verse azért is érdemes említésre, mert ez az első műve, amit egy folyóirat közölt. A Bajza József szerkesztette pesti Athenaeum 1842. május 22-i számában jelent meg. A legenda szerint (amely igaz is lehet), mint pápai diák, a város szélén levő Hódoska beszálló vendéglő asztalánál, egy baráti borozgatás alkalmával írta a verset. Ezt alátámasztja az is, hogy a kortársak szerint könnyedén és gyorsan fogalmazott. (Ez lenne az ihletett állapot?)

A borozó.

Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.

Es mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
A kit én imádok, a ki
E kebelnek mindene.

És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.

Bor taníta húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor taníta elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.

Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!

(Pápa.)

Még egy pár szó magáról a folyóiratról:

1837. január 1-jén jelent meg a lap első száma Bajza főszerkesztésében, s ettől kezdve hetenként kétszer került az előfizetők postaládájába.
A folyóirat honosította meg a szerzők rendszeres honorálását: ívenként fizettek a szerzőknek, ami jelentősen hozzájárult a munkatársak számának növekedéséhez. Már kezdetben megnyerték a lapnak Kölcsey Ferencet, majd Vajda Pétert, Kazinczy Gábort is. Az lap kiállt amellett, hogy a reformtörekvéseknek nem a nemesség, hanem a felvilágosult polgárság képezheti az alapját. Folyamatosan ismertették a nyugati politikai folyamatokat – elsősorban angol és amerikai példákat mutatva, s néhol talán túlzó rajongással fordulva nyugat felé. A lap honosította meg az útleírásokat, elsősorban fejlettebb társadalmakról szóló beszámolókat közöltek Hunfalvy Páltól, Szemere Bertalantól, Irinyi Józseftől.

Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/collection/AthenaeumSchedel/

Kerékfy Pál

Honnan szedem ezeket a verseket?

Nagy költőnk, Petőfi Sándor mindössze 26 évet élt, és e rövid idő alatt hihetetlenül nagyot alkotott. Az év során megmutatom néhány kevésbé ismert versét.

1. Vadonban (Veszprém)
2. Furcsa történet (Dunavacse)
3. Járnak, kelnek sokam zöld erdőben … (Mezőberény)
4. Disznótorban (Székesfehérvár)
5. Két vándor (Pápa)