Honnan szedem ezeket a verseket?

Kinek tűnt fel, hogy kicsit furcsa a versek szövege, vannak bennük szokatlanul írt szavak?

Versben ez nem példátlan, a költői szabadság része az, hogy a szótagszám és a versmérték érdekében kicsit átalakítja a szavakat.

Nézzünk néhány példát!

A menny ivén ugyan fölöttem
Ragyognak égő csillagok,
De vajh talál-e czélra pályám,
Ha lángjaiknak hinni fog?

Az „ivén” nyilván a versmérték miatt lett rövid i a hosszú helyett. De a „czélra” miért van cz-vel írva?

S még is, ki hittem súgarának,

Itt a „súgarának” hosszú ú-ja is a versmértéket szolgálja, ugye?

Igy az agg szomszéd jó indulatja
Öcscse urát gyakran látogatja;
S sohsem hiányzik ilyetén leczke:
Fiatal is szép is a menyecske.

Az „öcscse” aligha a versmérték miatt van így írva, a „sohsem” viszont nyilván azért.

(Duna-Vecse, 1842.)

(Mező-Berény, 1842.)

A helységnevek nem részei a verseknek. Vajon, miért vannak ebben a kötőjeles alakban?

Megmutatom, honnan írom ki a verseket: az Athenaeum réges-régi Petőfi összesének második kötetéből, ami az 1842-1846 közötti kisebb költeményeket tartalmazza, és bőséges jegyzetekkel egészíti ki a verseket.

Kerékfy Pál