3. napi Petőfi (Mezőberény)

Nem fogynak ám a “kisebb” költemények, mára is hoztam egyet. Ezt Mezőberényben írta 1842-ben.

Petőfi Sándor többször megfordult itt, ugyanis unokatestvére és barátja, Orlai Petrich Soma, aki később festőművész lett, Mezőberényben lakott. Majd, 1849 júliusában itt írta a Szörnyű idő című utolsó versét is.

Járnak, kelnek sokan zöld erdőben….

Járnak, kelnek sokan zöld erdőben;
Vagyon a nap épen lemenőben.
Rózsákat fest utósó sugára
Dombtetőre, lombok sudarára.

De veszik ők mind ezt csekélyebbnek,
Semhogy rajta megörvendezzenek;
Párosult két vad galamb búgása
Ebben fakad örömök forrása.

Járok, kelek én is zöld erdőben.
Nap lementén van gyönyörüségem,
Nap lementén, nap piros sugarán,
A mint játszik a lombok sudarán.

Csak ne volna galambok búgása
Ebben fakad bánatom forrása;
Mert ha látom szép páros voltokat,
Megsiratnom kell árva magamat.

(Mező-Berény, 1842.)

Továbbiak a költő családja és Mezőberény kapcsolatáról: Petőfi Sándor Mezőberényben

Kerékfy Pál

Nagy költőnk, Petőfi Sándor mindössze 26 évet élt, és e rövid idő alatt hihetetlenül nagyot alkotott. Az év során megmutatom néhány kevésbé ismert versét.

1. Vadonban (Veszprém)
2. Furcsa történet (Dunavacse)

Honnan szedem ezeket a verseket?