4. napi Petőfi (Székesfehérvár)

Folytatom az 1842-es “kisebb” költemények sorozatát, ezúttal egy székesfehérvári darabbal.

Disznótorban

Nyelvek és fülek…. csend,
Figyelem!
Szóm fontos beszédre
Emelem.

Halljátok, mit ajkim
Zengenek;
Egyszersmind az ég is
Hallja meg.

Hosszan nyuljon, mint e
Hurkaszál,
Életünk rokkáján
A fonál.

Valamint e sültre
A mi szánk:
Mosolyogjon a sors
Szája ránk;

S pályánk áldásával
Öntse le,
Mint e kását a zsír
Özöne.

S életünk fölé ha
A halál
Romboló torát meg-
Ülni száll:

Egy gömböcz legyen a
Magas ég.
És mi a gömböczben
Töltelék!

(Székes-Fejérvár, 1842.)

Petőfi és Székesfehérvár: Így ír naplójában Szuper Károly, aki Petőfinek földije, és a Székesfehérváron játszó társulat tagja volt: „A napokban érkezett hozzánk egy pápai diák, ki minthogy kúnsági, mint én, mert félegyházi, engem keresett föl, hogy mint földije ajánljam az igazgatónak. Mint mondá, rég vonzalma van a színészethez, sőt már meg is kísérelte egyszer Csehfalvi társulatánál, de ott rögtön abbahagyta. Én rögtön készséggel ajánltam közbenjárásomat, s fel is vétettem a társulathoz Borostyán Sándor néven. (…) Ma áthozta hozzám Petőfi összeszedett verseit, s én kiszemeltem közülük néhány szavalni valót, s egyúttal tudtomra adta, hogy ma különös kegyelemből házigazdája meghívott bennünket disznótorba, s ő már verset is írt reá a Disznótorban címmel, a min aztán este jól mulattunk. Különösen Petőfi jókedvre kerekedvén, a bor mellett több versét elszavallotta.”

Kerékfy Pál

Nagy költőnk, Petőfi Sándor mindössze 26 évet élt, és e rövid idő alatt hihetetlenül nagyot alkotott. Az év során megmutatom néhány kevésbé ismert versét.

1. Vadonban (Veszprém)
2. Furcsa történet (Dunavacse)
3. Járnak, kelnek sokam zöld erdőben … (Mezőberény)

Honnan szedem ezeket a verseket?