8. napi Petőfi (Mezőberény)

Petőfi legutolsó verse: melyik ez?

Petőfi Sándor összes költeményeinek 1849-es kötetében 21 verset találtam. Ezek közül a “Szörnyű idő …” a legutolsó, amit Mezőberényben írt július 6-17. között. Emlékeztetőül: itt készült róla az utolsó ismert kép, amit rokona, Orlai Petrics Soma festett:

Na, akkor lássuk az ugyanitt írt utolsó ismert versét!

Szörnyű idő …

Szörnyű idő, szörnyű idő!
S a szörnyüség mindegyre nő.
Talán az ég
Megesküvék,
Hogy a magyart kiirtja.
Minden tagunkból vérezünk,
Hogy is ne? villog ellenünk
A fél világnak kardja.

És ott elől a háború
Csak a kisebb baj; szomorúbb,
Mi hátul áll,
A döghalál.
Be kijutott a részed
Isten csapásiból, o hon,
Folyvást arat határidon
Két kézzel az enyészet.

Egy szálig elveszünk-e mi?
Vagy fog maradni valaki,
Leírni e
Vad fekete
Időket a világnak?
S ha lesz ember, ki megmarad,
El tudja e gyászdolgokat
Beszélni, mint valának?

S ha elbeszéli úgy, amint
Megértük ezeket mi mind:
Akad-e majd,
Ki ennyi bajt
Higgyen, hogy ez történet?
És e beszédet nem veszi
Egy őrült, rémülésteli,
Zavart ész meséjének?

Mezőberény, 1849. július 6-17.

Kétségbeesett, reménytelenséget sugárzó sorok!

A hagyomány úgy tudja, hogy nem ez volt a költő legutolsó verse, hanem írt még legalább egyet, méghozzá halálának előestéjén, július 30-án, Székelykeresztúron. A következő cikkben erről az estéről lesz majd szó …

Kerékfy Pál

Honnan szedem ezeket a verseket?

Nagy költőnk, Petőfi Sándor mindössze 26 évet élt, és e rövid idő alatt hihetetlenül nagyot alkotott. Az év során megmutatom néhány kevésbé ismert versét.

1. Vadonban (Veszprém)
2. Furcsa történet (Dunavacse)
3. Járnak, kelnek sokam zöld erdőben … (Mezőberény)
4. Disznótorban (Székesfehérvár)
5. Két vándor (Pápa)
6. A borozó (Pápa)
7. Első szerepem (Székesfehérvár)