Pest, március 15. ELŐTT

Ez nem a szokásos március 15-ei cikkecske lesz. Azt szoktuk ilyenkor olvasni, hogy 14-én este megérkezett a 13-ai bécsi forradalom híre, és ennek hatására tört ki másnap a forradalom Pesten. Ez nem a teljes igazság.

Ha nem tekintünk vissza a XVIII. század végére Martinovicsékig, vagy még messzebbre a század elejére II. Rákóczi Ferencig, vagy még régebbre a XVII. századba Zrínyi és Frangepán idejére, akkor kezdjük az utolsó rendi országgyűléssel, ami 1847 novemberében kezdett ülésezni.

Kossuth már az országgyűlés elején, a felirati vitánál szóba hozta a parlamentáris kormányrendszert, hatalmas beszéd keretében kifejtvén, hogy az leend az uralkodóház második megalapítója, ki a birodalom kormányrendszerét alkotmányos irányban reformálja és ez által a trónt a népek szabadságára fekteti.

A képviselőház végül Kossuth javaslatára március 3-án fogadta el azt a királynak címzett feliratot, ami nem is olyan nagyon burkolt formában fenyegette meg az uralkodót arra az esetre, ha nem szentesítené az országgyűlésben elhatározott alkotmányos reformokat.

Ezzel párhuzamosan Pesten is zajlottak az események. Még novemberben megalakult az a kör, ami először a Jelenkor folyóirat szerkesztőségében, majd a Pilvax kávéházban ülésezett rendszeresen. Ez azt jelentette, hogy az osztrák titkos rendőrség orra előtt, kockázatot vállalva szervezkedtek a tagjai.

A Pilvax esténként valóságos parlamenti vitatkozásoknak lett a színhelye. A „tizek“ társaságát a következők képezték: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Tompa Mihály, Kerényi Frigyes, Pálffy Albert, Lisznyay Kálmán, Pákh Albert, Obernyik Károly, Bérczy Károly és Degré Alajos. Mellettük még sok író, színész, egyetemista, valamint idősebb közéleti ember is alkalmanként részt vett a vitákban.

Ezzel párhuzamosan működött az Ellenzéki Kör, aminek első elnöke Batthyány Lajos volt. Nem is volt egymástól szeparált ez a két csoportosulás, mert a fiatalok is átjártak az Ellenzéki Körbe, és annak tagjai is jártak a Pilvaxba.

Mire eljött a március (és Kossuth felirata) már sok követelést és célt megvitattak az akkor még nem forradalmárnak, hanem reformernek nevezett hazafiak.

Kossuth március harmadikai beszéde több fordításban terjedt Bécsben, és 12-én több embert is elfogott a rendőrség, akik különböző helyeken elkezdték azt felolvasni.

13-án a bécsi rendek háza (alsóház) épületének udvarán olvasta fel egy Putz nevű huszonéves orvostanhallgató Kálozdi Mór fordításában.

Midőn a felolvasó a beszéd végén eme ponthoz ért: … „tudom én, hogy elvénhedt rendszernek, mint elvénhedt embernek, nehéz megválni egy hosszú élet eszméjétől,” – az ittasult tömeg tombolva követelte annak ujabb meg ujabb elmondását.

Az „elvénhedt ember”-re tett czélzás lázig fokozta a szenvedélyeket. És felhangzott az első forradalmi kiáltás:

– Le Metternichhel! Le Lajos főherczeggel! Le a kormánynyal! Kossuth beszéde rövid félóra alatt átgyúrta, átalakitotta a népet. Nem volt ez többé a policzájtól remegő jámbor polgárság, mely egy kis utczai demonstrációban is nagy dolgot lát, hanem fanatizált forradalmi tömeg; a mely jogaiért kész vérét is ontani. Kipirult arczczal, láztól égő szemekkel követelte most a nép Metternich eltávolitását a kormányrúdtól. S ezt a csodálatos, átalakitó hatást Kossuth beszéde okozta.

Liechtenstein herczeg, midőn Kossuth beszédének felolvasása után az ülésterem ablakából az udvarra tekintett, állitólag ezt a találó megjegyzést tette:

– Ezek többé nem bécsiek, ezek forradalmár magyarok.

Ezt követően kivezényelték a katonaságot, amit harciasan fogadtak a polgárok, és vérengzésbe torkollott a katonák sortüze és szuronyrohama.

A véres összeütközés egész Bécsben roppant izgalmat keltett. A rémület, düh és a bosszu kiáltásai hangzottak mindenfelé.

– Polgárvér folyt! – orditozták utczáról-utczára. – Fegyvertelen népre lőttek. Ez bosszuért kiált. Le a hóhérokkal, kik védtelen népet gyilkolnak! Átok reá, ki ezt parancsolta!

És a bosszuállás fékvesztett őrjöngése szállta meg a népet. Ki mit kaphatott a kezeügyébe: dorongot, kést, fegyvert stb., azzal rohant az utczára, hogy megboszulja az ártatlanul ontott vért.

A forradalom lángja lobogott fel egyszerre egész Bécs városában.

A helyzetre jellemző, hogy az rémhír is elteredt a bécsi udvarban, hogy István nádort királynak kiáltották ki Pozsonyban, és Kossuthot megválasztották miniszterelnöknek. Ekkora hatása volt a pozsonyi országgyűlésnek a bécsi hangulatra!

A forradalom hatására Metternich kancellár lemondott és elmenekült Bécsből, és a nép arra számított, hogy a császár engedményeket tesz, és alkotmányt ad Ausztriának. Nagyot csalódtak, amikor 14-én reggel ezt a hirdetményt olvashatták az utcasarkokon:

Szilárdul elhatározva, trónja alapjának megrendítését nem engedni, Ő felsége a császár a rend és a csend helyreállítása végett elhatározta, hogy herczeg Windischgrätz Alfréd altábornagyot polgári és katonai teljhatalommal felruházza, kinek minden katonai és polgári hatóságot alárendel. Megvárja Ő felsége az összes polgárság minden időben tanusított ragaszkodásától, hogy vitéz hadseregével egyesülten a közrend helyreállítására irányzott törekvéseket és intézkedéseket teljes erejével támogatni fogja.

Herczeg Windischgrätz altábornagy, teljhatalmu katonai és polgári kormányzó.

Érdemes tudni, hogy Windischgrätz parancsot adott ágyúk bevetésére a bécsi utcákon összegyűlt forradalmárok ellen. Ezt a tüzérek egy része kereken megtagadta.

Végül, jelentős részben István főherceg, magyar nádor hatására az öreg császár beadta a derekát és aláírta az alkotmány engedélyezését tartalmazó leiratot.

A hamarosan Bécsbe érkezett magyar küldöttséget (amely a mindkét ház által elfogadott feliratot hozta) hangos ünnepléssel fogadta a bécsi nép.

Szóval, a bécsi forradalom 13-ai kitöréséhez Kossuthnak a pozsonyi országgyűlésben március harmadikán elmondott gyújtó hatású beszéde vezetett. Ezzel nem azt mondom, hogy Bécsben sosem lett volna forradalom Kossuth nélkül, de ez a beszéd szikraként hatott.

És ezek után ugorhatunk Pestre, március 14. estéjére és 15-ére. Az akkori események jól ismertek …

Kerékfy Pál

Forradalmi naptárunkban korábban:
Így indult a népek tavasza
Bécs, március 13.

Forrás:
Gracza György: Az 1848–49-iki magyar szabadságharcz története.
I. kötet • A szabadságharcz okai.
III. fejezet • A népakarat diadala.
Az utolsó két kép forrása is ez a fejezet.

Karikatúra Metternich meneküléséről: A Habsburgok. Egy európai dinasztia története. Szerkesztette: Brigitte Valcha,
Gulliver Kiadó, Budapest, 1995, 394. oldal.

Kossuth Lajos képe: Digitális Képarchívum – http://dka.oszk.hu – DKA-021778