Aki csak magát a történetet ismeri, szomorú, negatív hatású előadásra számít. De hogy látja ezt az, aki benne van, akinek az utolsó napjairól szól a történet? Lehet, hogy nem is erről szól a darab?
A rendező (Máté Gábor) és Gloria megformálója (Palásthy Bea) után hallgassuk meg Módri Györgyi gondolatait is!
Milyen érzés Grace-nek a bőrébe bújni, vagy Grace-t beengedni magadba?
Milyen érzés annak a bőrébe belebújni, akinek hetei vannak hátra?
Nem könnyű, de nagyon szeretem játszani, mert nagyon jó munka volt az előadás létrehozása. Itt üldögéltünk hárman Beával, Gabival, négyen Sebivel*, és együtt fejtettük meg az egészet.
Valójában nem arról van szó, hogy hetei vannak hátra, hanem az a fontos, hogy ennek a farmon felnőtt egyszerű asszonynak józan paraszti esze van. És jön egy idegen nő, és rajta keresztül felfedezi magában, hogy milyen életet is élhetett volna, ha nem ide születik.
És ugyanakkor meg ő is hatással van a másik nőre.
A filmet láttad?
Nem, és ilyenkor nem is jó megnézni a filmet. Amikor a Tortúrát csináltuk, akkor is tilos volt megnézni a filmet.
Jó, hogy mondod a Tortúrát! Ez most a negyedik kétszemélyes darab lesz, amiben látlak, ha jól emlékszem. Ez neked specialitásod, hogy kétszemélyes darabokban játszol?
Most már lehet, hogy azzá válik.
Nagyon jó Beával játszani! Szeretem ezeket a kétszemélyes darabokat, mert így jobban tudunk egymásból építkezni, mert itt csak ketten vagyunk, és csak egymásra vagyunk utalva mindig.
A játszóhely specialitása, hogy a közönség egészen közel van, és így jobban átérzi az előadást.
A többi kétszemélyes darab is, amiket itt láttam, tulajdonképpen nagyon fájdalmas, negatív történet. Az a kérdés, hogy hogyan lehet olyan előadást alkotni belőle, hogy mégis jó érzéssel menjenek majd haza a nézők a végén?
Negatív? Én erről nem ezt gondolom.
A legtöbb ember végigéli ezeket a dolgokat egy hozzátartozóval, ki így, ki úgy.
Nagyon szép jelenetek vannak benne, és minden ember fel tud fedezni benne olyasmit, ami a saját életére is vonatkozhat.
Szóval, én nem gondolom hogy ez negatív. Maga a történet negatív, de tulajdonképpen az, hogy itt van két szomorú sorsú ember, és egymásban felfedezik a pozitív dolgokat, és ez megtörténik az ember életében, ez határozottan pozitív dolog. Akárhogy is nézzük.
Szóval akkor úgy fogok hazamenni, hogy jól érzem magam.
Remélem. Nagyon remélem!
Eddig az interjú. És, valóban, nem azzal mentem haza, hogy milyen szörnyű történetet láttam.
Ahogy Gloria megtestesítője, Palásthy Bea művésznő mondta: “megpróbálhatunk valamiféle harmóniát, megnyugvást is találni a nehézségekben”. És tényleg megkapjuk ezt az előadástól!
A rendező (Máté P. Gábor) egy másik aspektusát emelte ki a vele készült interjúban: “Nagyon erős érzelmi töltet van ebben az előadásban, de mellette az is nagyon megfogott, hogy iszonyat jó humora van”.
Biztatok mindenkit, hogy figyeljen alaposan, és vegye észre mindhármuk nézőpontját, a szép jeleneteket, a harmóniát és a humort az előadásban!
Kerékfy Pál
*: Máté P. Gábor (rendező), Palásthy Bea (Gloria) és Füke Sebestyén (művészeti munkatárs).
“Harmónia és humor a Grace és Gloria előadásban” bejegyzéshez egy hozzászólás