Miért üres a hatodik szék?

Kétszer láttam A hatodik széket a Veszprémi Petőfi Színház Latinovits–Bujtor Játékszínében, és mindkétszer előhozott régen elfelejtett (vagy eltemetett) emlékeket. Jó az, ha előjönnek az ilyen emlékek? Szerintem jó, mert segít sok minden, a múlt és a jelen, megértésében.

Amikor a darab játszódik, és amikor én tizenéves voltam, még nem ismertük a “bullying” szót, de maga a jelenség már létezett, és többé–kevésbé megtűrt volt, nem volt “nagy ügy”. Nem számított nagy ügynek, de attól még nyomot hagyott mindenkin, akármelyik oldalon vagy “középen” volt.  

A jelenben Magyarországon a fiatalok 85%-a közvetlenül vagy közvetett úton találkozott már iskolai bántalmazással. Ez a szám döbbenetes, ahogy az is, hogy gyakran végződik a folyamat tragédiával. Sokszor nem derül rá fény. Ha mégis kiderül, gyakran csak későn, vagy egyáltalán nem történik beavatkozás. Az előadás segít abban, hogy az emberek felismerjék, hogy milyen helyzetben vannak, milyen helyzetet látnak, és időben segítséget tudjanak kérni, illetve kilépjenek a szerepükből.

Többféle szerepkör jelenik meg a folyamat alatt, melyek közül a szemlélődők, a tétlenek szerepében vannak legtöbben. Ők lennének képesek megállítani a bántalmazást, a súlyos magatartásra rávilágítani és segítséget kérni, de ezt nem minden esetben teszik meg. Vajon miért? Tartanak attól, hogy őket is bántalmazni fogják az “erősek”? Ha időben felismerik, megértik a helyzetet, meg tudják tenni, amit kell.

A színház elsősorban 13 éves kortól ajánlja a fiataloknak, de fontosnak tartja, hogy a felnőttek is megismerjék a jelenséget, hogy időben közbe tudjanak lépni, segíteni tudjanak.

Minden cselekedetünknek következményei vannak, melyekért kizárólag mi vagyunk a felelősek, ezért fontos, hogy mit teszünk és mit nem teszünk! Ez az izgalmas – kortárs – színházi történet rávilágít arra, hogy a felelősségvállalás alól nem lehet kibújni az idő múlásával sem. Ezt nem gyógyítja meg több évtizednyi idő sem! 

A múltbéli, majdnem eltemetett történések feldolgozásáról szól ez a humorral, fordulatokkal, drámai elemekkel átszőtt színdarab. Az első alkalommal bizony váratlanul ért néhány fordulat! Amikor másodszor néztem meg, inkább a karakterek kibontására figyeltem, ezért volt akkor is lebilincselő.

Már sok ezer fiatalhoz eljutott, akiknek az előadás után mentálhigiénés szakember segít a helyes utat keresni ebben a nagyon aktuális kérdésben. Nemcsak Veszprémben, hanem Budapesten is többször és több helyen színpadra került már az előadás, amit Topolcsányi Laura írt, és Tasnádi Csaba Jászai Mari-díjas rendezett. A nagyszerű színészeket se felejtsük el!

A következő lehetőség január 13-án lesz a Karinthy Színházban, 15 és 18 órai kezdettel. Szereposztás és jegyek itt.

Kerékfy Pál