Huszonöt év telt el a Himnusz megszületése és a szabadságharc kitörése között. Szintén 25 év telt el Petőfi megszületése és a szabadságharc kitörése között. Véletlen egybeesés?
Másképpen fogalmazva: a Kölcsey Himnusza és a forradalmár költő egyidős (a költő pár héttel idősebb a költeménynél).
A Himnusz költője óvatosan fogalmaz, amikor “A magyar nép zivataros évszázadaiból” alcímet ad művének. Azért helyezte a távoli századokba a nemzeti imádságot, hogy nehezebben találjon fogást rajta a birodalmi cenzúra. Ettől még sokan megértették, hogy nem kizárólag a múltról írt Kölcsey Ferenc. Az utolsó két versszakban már nem is bújik a régmúlt mögé, amikor “… szabadság nem virúl / A holtnak véréből, / Kínzó rabság könnye hull / Árvánk hő szeméből!” és igy tovább.
Mai mértékkel nagyon fiatal volt (alig 33 éves), amikor megírta ezt a – bátran mondhatjuk – évszázadokon átívelően meghatározó fontosságú művét Kölcsey. Azt sajnos már nem érte meg, amikor fegyvert ragadott a magyarság az elnyomó birodalom ellen, hiszen 48 éves korában, 10 évvel ‘48 előtt elvitte egy hirtelen jött betegség.
Alkotói tevékenységének fontos eleme a magyar irodalmi nyelv kialakítása, amiben többek mellett Kazinczy Ferenccel dolgozott együtt. Fontos céljuk volt, hogy nyelvünk ne csak a nép nyelve, hanem kultúránk és közéletünk nyelve is legyen. A nyelvújítás ezt szolgálta, és rengeteg mai köznyelvi szavunkról talán már nem is tudjuk, hogy azt abban az időben költők, írók alkották meg.
Politikusként (vármegyéje országgyűlési követeként) a reformok híve volt, korszerű alkotmányt, a nép felszabadítását, Erdély és a Partium visszacsatolását is követelte. Ugyanakkor, politikusként még kiváló szónok és nyelvművelő is volt, a parlamenti szónoklatot irodalmi szintre emelte – és ezen a területen az 1830-40-es évek híres szónokai (pl.: Kossuth és Deák) a tanítványai voltak.
Visszatérve a Himnuszra: ugyan 1823 januárjában letisztázta a költő, első nyomtatott megjelenéséig még 6 évnek kellett eltelnie. Majd 1844-ben írt hozzá zenét Erkel Ferenc, és ezt követően mutatta be a Nemzeti Színház.
Engem nagyon meglepett, amikor nemrég megtudtam, hogy csak 1989-ben vált az ország hivatalos himnuszává Kölcsey költeménye és Erkel zenéje, hiszen kisgyerekként is ezt énekeltünk minden hivatalos ünnepségen.
Korábban, 1903-ban, már született róla törvény, de azt I. Ferenc József király nem szentesítette. Ettől függetlenül, 1916-ban IV. Károly király koronázásakor nem az osztrák, hanem a magyar himnusz hangjaira vonult be a Mátyás-templomba.
A Himnusz az első annak a három fontos költeménynek a sorában, amelyek ikonikus módon határozzák meg szabadságvágyunkat és hazaszeretetünket.
- Kölcsey Ferenc: Himnusz (1823) – zene: Erkel Ferenc (1844)
- Vörösmarty Mihály: Szózat (1837) – zene: Egressy Béni (1843)
- Petőfi Sándor: Nemzeti dal (1848) – többen is megzenésítették, először 1848-ban, de egyik sem lett “hivatalos” nemzeti ének.
Ugye, milyen fontos időszak volt a reformkor?
Miért és hogyan lett a Himnusz születésnapja a Magyar Kultúra Napja? 1985-ben Fasang Árpád zongoraművész kezdeményezte: “ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is”. Ezt követően, 1989-ben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szervezte meg az első ilyen rendezvényt. A 200. évfordulóra lett hivatalos állami emléknap, amit országgyűlési határozat alapított meg 2022 decemberében.
Ha arra gondolok, hogy Kölcsey a magyar irodalmi nyelv érdekében végzett munkájával milyen jelentősen járult hozzá kultúránk fennmaradásához és fejlődéséhez, teljesen indokoltnak látom, hogy legfontosabb költeményéhez kapcsoljuk ezt az emléknapot.
Kerékfy Pál
Akarattyai Hírmondó 