Színházi nyílt nap: Kulisszák mögött és különleges pillanatok

Nagyon jól éreztem magam a Veszprémi Petőfi Színház idei nyílt napján is.

Azoknak, akik még nem voltak ott, elmesélem, hogy mi történik a nyílt napon. Csoportokban végigmegyünk a színház különböző részlegeiben, és megismerkedünk a színészi munka és a háttértevékenységek egyes részleteivel. 

Hét helyen jártunk:

Fent voltunk magasan a nézőtér felett, ahol a világosítók dolgoznak. Az ő munkájuk (is) nagyon fontos. A megfelelő világítás hozza ki, mutatja meg a nézőknek a színpadi történések lényegét, de az elrontott világítás sokat tud rombolni. Megtudtuk azt is, hogy régebben az újoncok csak a tapasztalt fővilágosítótól tanulhatták meg a mesterfogásokat, de ma már van szervezett képzés is ezen a területen. 

A színházi előadáshoz a világosítást is éppúgy meg kell tervezni, mint a jelmezeket és a díszletet. Ha már díszlet, a színpad hátterében lévő nagy LED-fal is a világosítók szakterülete. Ott jelenik meg a díszlet egy része, amit így pillanatok alatt lehet “átrendezni”. 

Jártunk a színpadon, ahol Kőrösi Csaba színművész röviden elmesélte a Holt költők társasága történetét, hogy értsük a jelenetet, amiben instruált minket. Mindenki kapott néhány mondatnyi szerepet (nem kellett megtanulnunk, megkaptuk leírva). Én Nolan igazgató karakterét kaptam. 

A színpadtól függönnyel elválasztva dolgozik az ügyelő, aki az előadás idején a “hajóskapitány”: mindent ő irányít, minden döntést ő hoz meg (pl.: ha valamilyen váratlan esemény miatt változtatni kell). Ő is részt vesz a próbafolyamatban, akárcsak az előadás többi alkotója. A rendelkező próbák idején teleírja jegyzetekkel a saját példányát (pl.: ki, mikor, hol jön be a színpadra; milyen kellékeket, hova kell bekészíteni). Kérdésekre válaszolva Madár Károly Zoltán ügyelő elmesélt néhány érdekes történetet a munkájából.

Az ügyelő szólítja színpadra a szereplőket, és az ő hangja eljut a színház minden olyan pontjára, ahol a nézők nem hallhatják. Az évadra hívó szöveget mi is beolvashattuk, illetve hallottuk, ahogy mások beolvasták. (A szövegben az évad néhány bemutatójának a címe is el van rejtve. Hányat találsz meg, kedves Olvasó?)

Táncórán is voltunk. Itt Szeles József és Rubold Emília színművészek mutattak meg egy rövid és nem túl bonyolult mozgássorozatot, ami a “Bőg a tehén” (Hyppolit, a lakáj) zenéjére megy. Megtanultuk. Nem lepett meg, hogy nem voltam a legügyesebbek között. 

Jártunk a kelléktárban, ahol a kellékes egyik feladatát gyakoroltuk. Egy asztalon pontosan úgy kellett elhelyeznünk a “Kérem a következőt! – Dr. Bubó” mesejáték kellékeit, ahogy előtte megmutatták nekünk.

Körülnéztünk a raktárban is, ahol hihetetlen mennyiségű tárgy van összegyűjtve. Innen választják ki a kellékesek az előadás igényeinek megfelelő darabokat. Pont előttem volt a Képzelt beteg egyik jelenetének néhány tárgya (amikor Argan felolvassa a patikus többoldalas számláját, és kritikus megjegyzéseket tesz rá). 

A jelmeztár idén kiköltözött a szokott helyéről az utca túloldalán lévő, nemrég szépen felújított Petőfi NézőPontba (ahol a Jegyiroda van, és a közönségtalálkozókat szokták tartani). Mindenki felvehetett valamilyen jelmezt, amihez kedve volt. Nekem egy ördögjelmezt ajánlottak, ami éppen kapóra jött, mert pont aznap foglalkoztam az Ördög darabbeli viseletével (ez nem pont olyan, amilyennek Molnár Ferenc leírta, de nekem tetszik).

Ugyanitt, a vadonatúj hangstúdióban, ismerkedtünk meg a “Bőg a tehén” szövegével és dallamával, Kóródi Mónika vezetésével.

Néhány próba után felénekeltük, majd visszahallgattuk. Itt lehet meghallgatni a produkciónkat:

Mindeközben azok, akik éppen nem az épületeket járták, a színház előtti téren szórakoztak. 155 zeneszám címe volt egy cilinderben, ezek közül húztunk, és a színház művészei elénekelték a kisorsolt számot. Gondoljunk bele egy kicsit: 155 dal, amit „álmukból felébresztve” is elő tudnak adni! Jelentős részük nem a színház által játszott előadásokból volt. Musicalok és operettek dalai mellett könnyűzenei számok is felbukkantak.

Időnként nézőket is felcsábítottak a színpadra. Én háttértáncos lehettem Hirschl Laura és Keller Márton mögött. Nagyon jól jártam ezzel, mert jutalmul kaptam egy jegyet az Anconai szerelmesek szeptember 19-ei előadására. Különös, hogy éppen egy kicsivel előtte jutott eszembe, hogy újra megnézném a darabot. Még csak hatszor láttam, legutóbb júliusban Gorsiumban, úgyhogy már tényleg ideje. Ez a harmadik évada a zenés komédiának, és folyamatosan nagy az érdeklődés iránta. Miért nézzük meg újra az előadásokat?

A színházzal, a színház előadásaival és fesztiváljaival (Lélektől–Lélekig Fesztivál és Rátonyi Róbert Operettfesztivál) kapcsolatos kérdések helyes megválaszolásával színházjegyekhez és különböző színházi tárgyakhoz lehetett hozzájutni. 

A csapatok tagjai a nyílt nap végén bemutatták a megtanult táncot. Itt lehet megcsodálni a produkciónkat: https://www.facebook.com/reel/634747963045501 

Azok, akik szépen, rendesen végigjárták mind a hét állomást, és teljesítettek minden feladatot, sorsoláson vettek részt. Három színházbérlet volt a szerencsés nyertesek jutalma (egyikük a csapatunk akarattyai kötődésű tagja volt). 

Csillámtetkót és hennafestést is lehetett kérni, és most kivételesen én is éltem a lehetőséggel.

Az öngyilkosság-megelőzési világnap alkalmából csatlakozott a színházi nyílt naphoz a Kapaszkodó Mentálhigiénés Egyesület “Séta az életért” menete. Kavicsokból kiraktuk a lelki elsősegély 116-123 telefonszámát, és ki-ki magával vihetett egy színes kavicsot ezzel a számmal.

Jövőre sem hagyom ki a nyílt napot!

Kerékfy Pál

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc