Meggyógyul a hipochonder?

Hogy is kell érteni ezt a kérdést? Ha valójában nem beteg, csak kitalálja és beképzeli a súlyos kórokat, akkor miből is gyógyul ki? Erre még visszatérünk …

Péntek este volt a Képzelt beteg premierje a Veszprémi Petőfi Színházban, és ezt gyorsan követi egy-egy előadás szombaton (19 órakor) és vasárnap (16 órakor).

A történet úgy indul, hogy jómódú főhősünk, Argan, nagyon beteg. Vagyis, ő nagybetegnek gondolja magát, és ebben lelkesen támogatják azok, akik belőle élnek: orvosa és patikusa. Nem száll szembe ezzel a tévképzettel második felesége (Béline) sem. Vajon, ő tényleg elhiszi, hogy szeretett férje ilyen beteg, vagy csak a kedvében akar járni? És az orvos, ő valóban ennyire tudatlan, vagy csak élősködik? A vígjáték megtekintése után ki-ki eldöntheti.

Annyit elárulok, hogy Argan, „jóakarói” minden mesterkedése ellenére sem hal meg a darabban. Nem úgy, mint Molière, aki a főszerepet játszotta, és a negyedik előadás közben rosszul lett, majd otthonában meghalt. Ő valóban beteg volt, tüdőbaj vitte el. Halála után hányatott sorsa volt, de végül több mint 140 év után végső nyughelyére került. Sőt, 1965-ben egy nagy címletű bankjegy is lett belőle.

De térjünk vissza a bemutatóhoz! Jókat nevettünk Argan korlátoltságán, aki nem ismeri fel, hogy családtagjai közül ki szereti valóban, és ki élősködik rajta. Eközben, persze, drukkoltunk a szerelmeseknek és egy kicsit Argannak is, hogy vegye végre észre az igazságot. Nevettünk, mert vígjátéki köntösben követhettük, ahogy a családfő megkeseríti a többiek életét, és nem ismeri fel, hogy egocentrikus és önző viselkedése lehetetlenné teszi a valódi emberi kapcsolatokat.

Nem mesélem el a történet végét. Én már tudom, hogy Argan kigyógyul-e a hipochondriából, vagy továbbra is csapolhatják a vérét és a pénzét az orvosok.

Jól szórakoztam, és megnézem újra. Miért? Ahogy már néhányszor kifejtettem, azért nézem meg többször a darabokat, mert másodszorra másképp látom (Dupla terápia, Királynőből hercegné).

A pénteki premierre gyorsan elfogytak a helyek, de mára és holnapra (vasárnapra) lehet még jegyet venni. A vasárnapi előadás annyiban különleges, hogy 16 órakor kezdődik, így nem éjszaka ér haza a néző.

Még annyit, hogy az alkotók sora impozáns. Nem sorolok fel mindenkit, a teljes lista itt megtalálható, csak annyit mondok, hogy Illyés Gyula fordította, Oberfrank Pál rendezte, és a társulat színe-java mellett kiváló vendégművészek is színpadra lépnek. Nekem, aki sokféle szerepben láttam már őket, külön élmény azt figyelni, hogy oldanak meg újabb és újabb feladatokat.

Kerékfy Pál