Rubold Emília és Tóth Elza: kihívások és érzelmek

Tóth Elza egy nagyon titokzatos ember, nem könnyű kiismerni és megérteni a viselkedését és a motivációit. Itt is kiváló munkát végzett Molnár Ferenc! Még maga Az Ördög is elbizonytalanodik, amikor ezzel az okos és érző nővel kerül szembe a céljai felé vezető úton.

Rubold Emília színművészt, Elza megformálóját kértem meg, hogy segítsen nekünk, hozza közelebb Elza figuráját. 

Milyen viszonyban van, mennyire van jóban egymással Rubold Emília és Tóth Elza?

Úgy fogalmaznám meg, hogy egyre jobban megtalálom azokat az érzelmi mélységeket, amikkel egyre hitelesebben tudom ábrázolni ezt az eléggé komplex karaktert. Talán ez a legnagyobb kihívás az összes eddigi szerepem közül. Valószínűleg azért is, mert nagyon hasonlít a karakter hozzám. Ezt én elsőre nem is gondoltam volna. Ő valahol egy lázadó. Ez a kulcsszó segített leginkább, hogy megtaláljam azokat a mozgató energiákat, amikkel ki tudom hangsúlyozni azt a fajta temperamentumos igazságérzetét, ami kiemeli abból a körből, amibe ő kvázi belecsöppent. Úgy érkezik az estélyen a társaságba, vagyis a színműben úgy jelenik meg, hogy nagyon kevés információt tudunk róla („úrilány”, „szép”, „okos”, „kislány”)… Jolán szervezi be feleségjelöltként, mert férjhez akarja adni, hogy a saját érzéseit elfedje, és a régi jó barátjának megoldást találjon, így próbálja leplezni a saját érzelmi világát. Elza esetében talán az a legnagyobb tragikomédia, hogy beleszeret abba az emberbe, akivel kényszerházasságot kell kötnie. Lázad a társadalmi elvárások ellen, de rájön, hogy ő valóban érzelmeket táplál a férfi iránt. Ezt a bonyodalmas szerelmi szálat kellett nagyon ügyesen megfejtenem, és megtalálnom a lehető legtöbb találkozási pontot az életemmel.

Ha szabad pszichologizálni, akkor nekem ismerős az az első viselkedése, amikor tulajdonképpen elrejti magát egy teljesen más álarc mögé.

Szokták mondani, hogy amikor az ember színészként elkezd egy karakterrel foglalkozni, akkor – ahogy egy festő elkezd vázlatokat rajzolni – nekünk nagyon sokszor felidéződhet egy-egy ismerősünk, vagy egy olyan karakter, akire emlékeztethet az adott szerep. Nekem a „kaktusz”, vagyis A kaktusz virága c. klasszikus jutott az eszembe, amikor egyre többet próbáltunk, mert abban a figurában is erőteljesen megjelenik ez a fajta durvaság, amit próbál az adott női figura a külvilágnak mutatni. Mégsem sikerül, mert ez egy nagyon átlátszó álarc, pont azért, mert már túl durva, és nagyon látványos, hogy valamit leplezni próbál.

Számomra nagyon nehéz és hosszadalmas út volt, mire megtaláltam a kulcsot Elzához. Talán zárkózottnak is mondanám őt, és azért volt nehéz, mert én is alapvetően inkább zárkózott embernek élem meg magam, legalábbis a külvilág nagyon sokszor azt a tükröt tartja elém, hogy én zárkózott vagyok (és ez nagyon igazságtalan, felszínes megítélése egy embernek). Én mégis hajlamos vagyok azt az illúziót kelteni, hogy nagyon-nagyon oda tudok szólni, és szemtelenkedni. Ezt mondták is rám korábban, például egy-egy próbafolyamat alatt, hogy milyen szemtelen vagyok, meg milyen incselkedő. Ez abszolút egy áttetsző, felvett maszk, szerintem azért, hogy próbáljam lazítani az embereket magam körül és magamat is kicsit kizökkenteni, ha túl komolyan venném az adott feladatot, de ez mégsem a teljes valóságom, úgyhogy valahonnan én ebből a játékos oldalamból indultam ki most.

Akkor ez a “szemtelen Elza” valamennyire passzol?

Abszolút, igen. Sokan mondták, hogy eléggé pofán csapott a szerep bizonyos tekintetben. Nekem a mai napig mindig meglepetést okoz, pedig már játszottuk összesen vagy nyolcszor, és minden este, minden alkalommal egészen új oldalamat tudom feltárni magam előtt is, úgyhogy ez egy nagyon jó lehetőség.

Várva várt játéklehetőséget ad a kezembe ez a szerep. Tényleg egy nagyon sokszínű, érdekes karakter Elza. Én leginkább egy nagyon érzékeny figuraként tudnám őt jellemezni. Mély érzésű és ugyanakkor okos, és pont ezért végtelenül bántja, amikor tehetetlen a saját érzelmeivel szemben, és a tudatalattiját neki is az Ördög felszínre hozza, elragadja, és viszi magával.

Ezen is sokat gondolkodtam, hogy valahol a rációnak és az érzelmi világnak a szembeállítása is Elza, és ő nagyon küzd. Ami még kulcsfontosságú nála, hogy annyira jó lélek valójában, hogy még az Ördög is megszégyelli magát, nem tud harcolni, mert annyira naiv, hogy már az Ördög védi meg, nehogy bepiszkítsák a becsületét. Szerintem ez bűbájos Elzával kapcsolatosan. Nem tud más lenni, mint önmaga, kilép az Ördög kísértéséből, felvállalja, hogy ő inkább áldozatot hoz, mintsem meghazudtolja önmagát.

Hát igen, és ugye a darab végén van egy jó jelenete Cinkával, ahol megbeszélik ezeket a dolgokat.

Igen, az emberségünket tudjuk megmutatni abban a jelenetben, levetve a fölösleges álarcokat.

Igazán nagyon élvezetes előadás a színészeknek is, ezek szerint.

Igen, nagyon. Sok szál van benne, komoly érzelmi mélységek. Valóra váltja azt is, amiért én valaha színész szerettem volna lenni.

Amit Molnár Ferencnél külön ki kell emelni, az a szöveg mögötti világ.

Fantasztikus, mert olvasva nem is feltétlenül érti meg mindezt az ember, hanem a színészi játék közben elevenednek meg azok a karakterek, akik aláhúzzák a mű lényegét, és elhozzák a mű valódi üzenetét.

Bizonyos hangsúlyok, bizonyos ritmus, bizonyos csendek, nagyon-nagyon el tudják gondolkodtatni a nézőket, és remélem, hogy közelebb viszik őket a saját felismeréseikhez, és talán egy kicsit jobban rálátnak a saját életükre.

Nekem ezért is fura a műfaji megjelölés, hogy vígjáték. Ahogy egyre többször látom, egyre kevésbé stimmel, hogy ez vígjáték lenne.

Én sem látom ezt a tiszta műfajiságot; szerintem inkább tragikomédia, mert mind a két véglet nagyon élesen megjelenik. A felszíni csillogás, a szép ruhák, a szép díszletek, és közben ott lappang mindenkinek az ösztönös emberi énje, már ez is egy hatalmas nagy ellentmondás tud lenni.

Mindegyik karakternek vannak hazugságai és titkai. Elza az a szereplő, akinek tényleg teljesen titokzatos a múltja, hogy honnan jön.

Bizonyos információk elhangzanak, de az mind csak külső megítélés, meg amiket innen-onnan hallanak, feltételeznek az emberek róla.

Számomra nagyon jó érzés az, hogy egészen egyszerűen csak így berobbanva felmutathatom ezt a karaktert. Kihívás volt, hogy minden agyalást félre kellett dobnom, és ennek a lánynak az ösztönös énjét megmutatnom.

Az előadás során egy-két apró információ kiderül a szüleiről.

Én arra következtetek, hogy az anyja színésznő, mert Elza azt mondja, hogy nem tud lemondani egy premierről sem, hogy neki az a legfontosabb.

Érdekes, én azt hittem, hogy nézőként jár színházba állandóan.

Igen, ez is lehet.

Molnár szövegében az a fantasztikus, hogy annyi mindent gondolhat az ember mögé, akár személyes titkokat is. Pont ezért érdemes többször eljönni és megnézni! Meg kell fejteni, és az ember érzi, akár egy hanglejtésben, akár egy csendben, hogy mi történik a karakter lelkében és ez maga a színészet, maga a színház.

Én előre is próbáltam megfejteni, mert már pár hónapja elkezdtem olvasni, és kiszúrtam magamnak mondatokat, meg párbeszédeket, hogy azok milyen nagyon jók, és örültem, hogy egyiket sem húzták ki.

Igen, igazából csak pár rész lett meghúzva.

Kimaradt az estélynél egy rész, amiben az Ördög egyenként elkergeti az embereket különböző kellemetlenkedésekkel, miközben ott van Elza is.

Igen, az előzményben az Ördög megsért embereket. Azt úgy próbáltuk, hogy megbeszéltük, hogy előtte miket mondhatott konkrétan, és miért hívom félre, mit mondhatott nekem konkrétan. A kimaradt részt a játék vissza tudja adni.

Nem mondom ki, hanem eljátszom. Így sokkal sűrítettebb lesz, és megvan így is az értelme.

Minden fontosat megbeszéltünk?

Igen, lényegében mindent, de a titkokat az ember nem árulja el teljesen, hogy legyen mit megfejteni.

Azokat észre kell vennem, meg kell fejtenem. Köszönöm szépen az interjút!

Én is nagyon köszönöm.

Eddig az interjú. 

Úgy gondolom, hogy némely részlet egy kicsit homályos lehet annak a kedves Olvasónak, aki még nem látta a darabot. Azt javaslom, hogy nézze meg, és utána jöjjön ide vissza. Majd pedig nézze meg újra! Így jut birtokába az igazi élménynek. Én háromszor láttam az interjú előtt, és a beszélgetés után rögtön ismét megnéztem. Remélem, megy még sokáig, és az év elején újra beülhetek egy előadásra.

Kerékfy Pál

Szereposztás és jegyek itt: Az ördög.

Képek forrása:
1: Pósfai Barbara
2. és 4: Veszprémi Petőfi Színház
3: Bakonyi Tibor

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc