Az ördög: Színpadi titkok és interjú Szederjesi Teodórával

Holnap (nov. 7-én) premier!  

Molnár Ferenc: Az ördög, a vígjáték, amit 1907-ben írt, rövid idő alatt fantasztikus sikert ért el: 

Molnár egy 1921-es interjúban arról számolt be, hogy Az ördögöt csak Amerikában egyszerre négy társulat mutatta be, összesen 364 amerikai, 200 német, 43 olasz és 32 magyar színpadon játszották 14 év alatt. (Forrás: Kárpáti Tünde a Jelenkor 2002, 45. évfolyam, 6. szám, 683. oldalán)

Ez impozáns, ugye? Ízlelgessük egy kicsit ezeket a számokat! Több mint 600 amerikai, német és olasz színpadon mutatták be 14 év alatt. Vajon hány előadást jelenthetett ez? El sem tudom képzelni!

Most végre megnézhetem, és nem is akárhogyan, hanem kiváló rendezésben, nagyszerű művészek előadásában. Ezzel nem iszom előre a medve bőrére, hiszen tegnap (nov. 5-én) már láttam az első felvonás próbáját, és lenyűgözött.

A próba előtt lehetőségem volt a rendezővel és három színésszel beszélgetni. Itt hozom az egyik interjút, amiben Szederjesi Teodóra színművész, Jolán megformálója, fedi fel a darabbal és a karakterrel kapcsolatos érzéseit:

Azt szokták kérdezni, hogy milyen érzés belebújni Jolán bőrébe, de én inkább azt kérdezem, hogy milyen érzés Jolánt beleengedni Szederjesi Teodóra testébe? 

Nagyon jó érzés, ugyanis Jolán egy nagyon előkelő úri hölgy, aki gyönyörűen öltözködik, és itt szeretném azonnal megemlíteni Libor Katalint, a jelmeztervezőnket, aki ismételten csodálatos jelmezeket tervezett és varratott nekem. Azt gondolom, hogy egy színésznő, de különösen egy nőcis színésznő, amilyen én is vagyok, ebben fürdőzik. Imádom.

Nagyon jó ebben a karakterben lenni. Előkelőnek kell lenni, szépnek kell lenni, és ami a legfontosabb színészként, meg kell tudni szólalni ezen az egészen régies, és különös, és ékes nyelven. Ez igazán nagy feladat. 

Tele van nyelvi fordulatokkal, humoros. Most is érvényes, frappáns szóösszetételeket tartalmaz, a  mondatok igazán mulatságosak ma is. Olyan jó humorforrás, hogy próbálom az agyamba ezeket mondatokat eltenni, hogy majd a civil életben is el tudjam őket sütni. 

Nagyon jól megírt minden pillanata, a jelenetek szépen kötődnek egymás után, mind fontos elemei a történet egészének. 

Akkor valószínűleg nehéz is rövidíteni rajta. 

Ahogy mondja, nagyon nehéz. Ezzel volt is munkánk a három hét során, hogy mégiscsak egy időben is befogadható produktum szülessen, mert ennek minden mondata, minden jelenete szerves része a történet egészének. Azt is elárulom kulisszatitokként, hogy pont ma beszéltük Klem Viktor kollégámmal, hogy van olyan kihúzott jelenet, ami nekünk kifejezetten hiányzik, amit szívesen visszatennénk, de rövidíteni kellett a szöveget.

Persze remélhetőleg ebből a néző semmit nem érzékel. Így, kicsit rövidítve, befogadhatóbb a nézőknek. 

Azt is elmondom, hogy színészként is rettenetesen fárasztó ezt a két és negyed órát végigbeszélni és végigjátszani. Azt gondolom a nézőnek is és a színésznek is egyaránt pont jó ez az időtartam. A színész még nem fullad ki, de azért már kellően elfárad, és azt mondhatja az előadás végén, hogy ma jót dolgoztam; és nyugodt lelkiismerettel mehet lefeküdni.

Mi volt a legnehezebb, vagy mi a legnehezebb feladat ebben a Jolánban? 

A szöveg. Határozottan a szöveg. Azzal sem árulok el titkot, hogy még a mostani próbák alatt is küzdök a szöveg átadásával. Hatalmas nézőterünk van, és ezt nem egyszerű megtölteni hanggal, és ha beül a 450 néző, akkor ez még nagyobb kihívás.

Ezekben a régies típusú szövegekben mindig ez a kihívás, hogy terjedelmes a szöveg, nehéz is a szöveg, és komoly színészi feladat. Elő kell venni az egyetemi emlékeket, a beszédgyakorlatokat és a hangképzést. Nemcsak állapotokkal és az érzelmekkel küzd az ember a színpadon, hanem a szövegnek az interpretálásával, az elmondásával, az artikulálással, a hangerővel is. Nem is annyira a hangerővel, végig ezt hangsúlyozta Benkő Péter rendező, hanem az intenzitásával. Úgy kell intenzitást elérni, hogy nem hangosabban mondjuk a szöveget, hanem a belső állapot úgy szüli meg magát a szöveget, hogy az átmegy a néző számára. 

Én azt gondolom, hogyha sikerül úgy elmondani ezt a gyönyörű szöveget, hogy a néző az elejétől a végig minden szavamat érteni fogja, az már félsiker ebben a darabban. És itt még nem beszéltünk érzelmekről, meg színészetről. 

Én mindig az első sorban leszek, úgyhogy nekem könnyű helyzetem van. 

Hál’ Istennek, akkor valaki már biztos fogja érteni.

Itt leszek csütörtökön, pénteken és hétfőn, hogy minden kis finomságát át tudjam érezni.

Nem fél, hogy ráun? 

Nem. Nem szoktam olyan könnyen ráunni.

Az biztos, hogy mindegyik előadás más lesz itt is, mint a legtöbb előadás esetében, ahogy annak lennie kell, hiszen a próbák is nagyon különböznek. Olyan érdekes volt figyelni tegnap a két férfi kollégámat, hogy egy jelenetet mennyire különbözően csináltak meg az esti, meg a délelőtti próbán.

Úgyhogy emiatt is ajánlom többször megnézni. Izgalmas élmény lesz. Nagyon-nagyon sokféleképpen lehet ezeket a jeleneteket megfogni. 

A közönségtalálkozón mondta, hogy szeretnek Vaszkó Bencével improvizálni. Itt lesz rá lehetőség? 

Jaj, hát sajnos nem annyi, mint az Anconai szerelmesekben! 

Esetemben egy úri hölgyről van szó. Ezzel is van feladatom bőven. Ennek a nőnek van egy hangszíne, egy hanglejtése, egy tartása, egy viselkedése, hiszen úri hölgy, ráadásul múlt századbeli. Ez sajnos nem ad annyi lehetőséget improvizálásra. 

Viszont azt elárulom, hogy Bence ebben a darabban is előszeretettel nevettet, amiért utálom és imádom egyszerre. Nekem most az is a feladatom, hogy ne nevessem el magam Bence arckifejezésein és mondatain. Szenzációs, amit ő színészileg nyújtani tud ezen a területen: ő halál komoly arccal képes egy olyan poént elsütni, vagy egy olyan arckifejezést mutatni a színpadon, amitől én dőlök a nevetéstől. 

Én ezt imádom. Megmondom őszintén, hogy azon túl, hogy van bennem egy egészséges bosszankodás a színpadon, hogy na jó, most már elég, imádom is. Egy ilyen kis pillanat olyan vérpezsdítő, ez olyan cukorka az előadásokon. Kimozdít a bepróbált mozdulatokból és sémákból. Én imádok nevetni, úgyhogy ez kifejezetten jó.

Ha ennyire jól érzik magukat a színpadon, akkor ez nekünk nézőknek is nagyon jó. 

Én nagyon bízom benne! 

Köszönöm szépen az interjút. Mindjárt találkozunk a próbán, és aztán holnap, meg holnapután.

Én is köszönöm.

Elárulom a Kedves Olvasónak, hogy én is nagyon alaposan készültem, készülök erre az előadásra. Figyelmesen, elemezve olvasom darabot. Ennek alapján egyetértek a művésznővel, hogy nagyon jól megírt darab, nagyon ütős mondatok és párbeszédek vannak benne. Nem, mintha Molnárnak pont az én dicséretemre lenne szüksége …

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki színvonalas szórakozásra vágyik, és szeretne nevetni is közben!

Kerékfy Pál

Szereposztás és jegyek itt.