12 pont, de melyik tizenkettő?

Eddig nem tudtam, hogy több változata volt a híres 12 pontnak. Ki tudott róla az olvasóim közül?

Hogy alakult ki a végleges változata? Március 12-én kezdődött a történet:

Március 14-ére népgyűlést terveztek a márciusi ifjak és az Ellenzéki kör, az utóbbi helyiségébe. Ezt előkészítendő, 12-én értekezletet tartottak. Itt mutatta be Irinyi József az általa szövegezett 12 pontot, és javasolta az országgyűlés elé terjesztését petíció formájában.

Mit kiván a magyar nemzet?

1. Kivánjuk a czenzura eltörlését.
2. Felelős miniszteriumot.
3. Évenkénti országgyűlést.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereget.
6. Közös teherviselést.
7. Az úrbéri terhek megszűntetését.
8. Esküdtszéket.
9. Képviseletet egyenlőség alapján.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra.
11. Magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
12. Az uniot Erdéllyel.

A megbeszélésen egy pontot módosítottak: a 9. pontba az egyenlő képviselet helyett a nemzeti bank létrehozása került. Ez még mindig nem a végleges változat, de erről később …

Hogy zajlott a március 14-én a népgyűlés? Így ír erről Gracza György:

Márczius 14-én délután 2 órakor csakugyan megtartatott a tervezett népgyűlés. Az „Ellenzéki kör” nagyterme, mely nemzetiszínű zászlókkal volt feldíszítve, már kora délután megtelt válogatott közönséggel. Az elnöki emelvényen Klauzál Gábort, Nyáry Pált, Fényes Eleket, Irányit, Petőfit, Jókait, Egressy Gábort, Bulyovszky Gyulát, Irinyi Józsefet, Vasvári Pált, Oroszhegyi Józsát, Vachott Imrét stb. lehetett látni. Köréjük a jurátusok lelkes csoportja sorakozott.

S mig bennt a teremben látható izgalommal várta a közönség a gyűlés megnyitását; azalatt lennt az utczán több ezernyi tömeg verődött össze, lesve az eredményre. A kapualja, a lépcsőház, a folyosó telve volt szorongó, nyüzsgő embersokasággal.

Századok óta ez volt az első nyilvános népgyűlés, a széttagolt magyar társadalom legelső összeforrása, szabad polgárok szabad gyűlekezete.

A népgyűlés óriási lelkesedéssel fogadta el az Irinyi József által felolvasott petíciót az országgyűléshez:

„Tekintetes Karok és Rendek!
Egész Európa mozog. Az idő félszázaddal előbbre rúgott. Egy gondolat rezgi át egész Európát, hogy a létező állapot tovább nem maradhat.
Nincs többé idő hosszas tanácskozásra, avagy éppen hallgatásra. Az eszmék meg vannak érve, az élet szüksége követeli azokat.
Magyarország pillanatai drágák. Mi máskor hosszú időszak alatt fejlődhetett ki, most rövid úton s haladék nélkül törvénybe foglalandó.
A nemzet nem elégszik meg többé egyes engedményekkel. Egész alkotmányunkat kivánjuk ezúttal tisztába hozatni. (Következik a 12 pont.)
Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy ezekben az alkotmányosság – a haza és dynastia minden barátainak kivánságát fejezzük ki. Mi ezekért mindent készek vagyunk áldozni.
Kérjük önöket, hogy ezen pontokat hazánk jóléte és dicsősége végett, még ez országgyűlés alatt kieszközölni méltóztassanak.
Kelt Pesten, márczius hó 14-én tartott népgyűlésen.”

Ezután már-már elhatározták – Vasvári Pál indítványára -, hogy a petíciót, sok aláírással ellátva, küldöttség vigye Pozsonyba, vagy akár egyenesen Bécsbe, a királynak. Klauzál Gábor viszont egy megfontoltabb utat javasolt, amiben az egész országban körözték volna a petíciót, és ezt követően, több százezer aláírással ellátva küldték volna el az országgyűlésnek. Azóta már tudjuk, hogy nem történt sem így, sem úgy.

Próbáljuk ezt a helyzetet elképzelni! Szerintem a hatalom bizonytalankodását és gyengeségét mutatta, hogy egyáltalán meg lehetett tartani egy ilyen gyűlést. A titkosrendőrség nyilván tudott arról, amit már két nappal előbb elhatároztak, és rengeteg ember tudott. Nem akadályozták meg. Biztos voltak besúgók is a résztvevők között, pont ott ne lettek volna?, de nem tudunk semmilyen atrocitásról aznapról.

A népgyűlés este fél hétkor véget ért, a nép elvonult. A fiatalok törzshelyükre, a Pilvaxba mentek. Itt érte őket a hír, hogy 13-án kitört Bécsben a forradalom. Tűzvészként terjedt a hír Pesten, a nép az utcára tódult. A Pilvax és az előtte lévő utca is megtelt.

A Pilvaxban komoly vita folyt. Petőfi és Irinyi azon volt, hogy rögtön cselekedni kell, nincs szükség a 19-ére tervezett bankettre, se a petícióra, azonnal életbe kell léptetni a 12 pontot. Klauzál és vele együtt többen azon voltak, hogy a népgyűlés határozatát nem szabad csak így hirtelen megváltoztatni.

Sükei Károly író ezzel csapott az asztalra: „Nagyon szépen, nagyon okosan beszélt Klauzál polgártárs, de most olyan időket élünk, hogy nem kell az okos emberek tanácsára hallgatni.” Klauzál távozott, az ifjúság vitatkozott, de nem tudott döntésre jutni. Többen menni akartak, de Vajda János elállta az ajtót, hogy innen senki ki nem megy, amíg nem határoznak.

Végül, eldöntötték, hogy másnap tüntetést szerveznek. A 12 pontot is véglegesítették:

Mik a változtatások: a 2. és a 3. pontba bekerült, hogy a kormány Buda-Pesten, az országgyűlés Pesten legyen; a 8. pontba beleírták a korábban kivett 9. pontot, vagyis az egyenlő képviseletet; a 10. és a 11. pontot összevonták, és az új 11. pont a politikai foglyok szabadonbocsátását követelte (ezt Vachott Imre javasolta, Táncsics Mihályra hivatkozva); a 12. pontból kimaradt Erdély neve, de ettől még valószínűleg mindenki értette, hogy az Erdéllyel való únió volt a követelés; és még néhány kisebb megfogalmazásbeli változtatás is történt.

Ugye, érdekes, hogy a 12-es számhoz végig ragaszkodtak, az újabb követelések miatt sem lett több pont?

Nem nagyon hallottam korábban ezekről az eseményekről, a március 12-ei népgyűlésről és az ottani határozatokról. Ezeket elsöpörte tizenötödike.

Történelemben nem érdemes feltenni a „Mi lett volna, ha …?” kérdést, de azért csak elgondolkoztam azon, hogy egy-egy emberen mennyi múlhatott.

És a többi már történelem …

Kerékfy Pál

A cikk Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története c. munkája I. kötetének I. fejezete felhasználásával készült. Az illusztrációk is ebből a műből származnak.