Petőfi és a márciusi ifjak: A Nemzeti dal születése

Amikor március 14-én éjszaka, a 12 pont végleges szövegének elfogadása után a forradalmár fiatalok indultak volna haza, Petőfi felszólalt, hogy neki is van valamije a holnapi nagy napra, ami lelkesítő hatású lesz, és megmutatta egy vers kéziratát. Hiába kérték, hogy olvassa fel, ő elhárította a kérést, mondván: „Majd holnap”.

Így ír erről Gracza György:

A költő egyik barátja: Szikra Ferencz jurátus azonban véletlenül megpillantja a költemény kezdő sorát, mely imígy hangzott :
„Rajta magyar, most vagy soha!”
– Barátom – szól a költőhöz Szikra – előbb talpra kell állítani a magyart, aztán: rajta!

Petőfi, a ki máskor éppenséggel nem szivesen fogadta az avatatlanok efféle megjegyzéseit, most nem vette zokon a jóakaratú kritikát, hanem mosolyogva fordúlt Szikrához:
– Igazad van. A verset még az éjjel útmutatásod szerint kikorrigálom.

Másnap, a hideg és a havas eső ellenére, már reggel 6 órára sokan összegyűlnek a Pilvaxban. Huhh! Azt tudtam, hogy esett az eső, de a havas esőről nem tudtam! Ilyen időben hajnalban kelni, ez igen!

A kézzel írt 12 pontot kifüggesztik az utcán, egyre gyűlnek az emberek. Jókai felolvassa a zsúfolt kávéházban a követeléseket. Utána Petőfi a fentiek szerint kijavított Nemzeti dalt.

A márciusi ifjak vezetésével az egyre nagyobb tömeg sorra veszi az egyetemeket (orvosi, mérnöki, jogi, bölcsészeti), ahol az egyetemi hallgatók lelkesen csatlakoznak a menethez.

A márczius 15-iki téren nagyszámú rivalgó sokaságot találok, mely mindig növekszik; kérdezem: mi történik itt? Azt felelik, hogy az ifjuságot szabadítják iskoláikból, hol tanítóik bebörtönözve tartják, megtiltván nekik kicsapási bűntetés terhe alatt csoportosúlni és politizálni.

Egressi Gábor színész az Életképekben

Hogy reagálnak a hatóságok? A helytartótanács nem avatkozik be, a városi hatóságok sem folynak bele az eseményekbe, Rottenbiller Lipót polgármester rokonszenvét fejezi ki, a katonaság fenyegető előkészületeket tesz.

Azt a történetet nyilván mindenki ismeri, ahogy a Landerer és Heckenast nyomdában „erőszakkal” lefoglal egy nyomdagépet Irinyi, hogy cenzori engedély nélkül ki tudják nyomtatni a 12 pontot és a Nemzeti dalt.

A nyomtatott példányokat a délután 3 órakor a Nemzeti Múzeum előtti népgyűlésen százával osztották ki. Egy-egy példány azonnal a múzeum levéltárába került.

A nap eseményei még késő estig folytak, és minden békésen zajlott, mert az egységesen és békésen fellépő néptömeggel sem a hatóság sem a hadsereg nem mert szembeszállni.

Kerékfy Pál

A cikk Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története c. munkája I. kötetének I. fejezete felhasználásával készült.