A gyenge bokor levelét
fátyolba burkolá a dér,
jaj, nemsokára itt a tél,
a bokorugró hócseléd.
Pamutszoknyáját a ledér
fejünkre boritván cselét
ködökből szövi és csalét
a zsíros, pirítós kenyér.
Csuszkás az erdei fenyér,
min medve korcsolyáz eléd,
üres két mancsa bús tenyér.
S mint munkabér potyog beléd:
a nyár az egekben henyél,
mig szíved főzi ételét.
Sonnet, Alphonse de Sociales.
1928. szept. 30.
A szöveg forrása: https://mek.oszk.hu/11800/11864/html/rogtonzesek.html#allegorie
A kép forrása: https://www.flickr.com/photos/12535240@N05/6646054801
Megosztás:
Discover more from Akarattyai Hírmondó
Subscribe to get the latest posts sent to your email.