Hirschl Laura Idén ismét ezt a szép verset tesszük közzé a költészet napja alkalmából, akárcsak tavaly. Az óriási különbség az, hogy csodás énekhang társul hozzá: Hirschl Laura művésznő, a Veszprémi Petőfi Színház társulatának tagja adja elő. Véletlenül fedeztem fel, és elvarázsolt az előadás. Tudom, hogy Laura nagyon szépen énekel, mert sokszor hallottam már énekelni, de … Kopogtatás nélkül olvasásának folytatása
Címke: József Attila
József Attila: Tél
Fotó: Homonnai NándorPetőfi Literary Museum, Public domain, via Wikimedia Commons Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hogy melegednének az emberek.Ráhányni mindent, ami antik, ócska,Csorbát, töröttet s ami új meg ép,Gyerekjátékot, - ó, boldog fogócska! -S rászórni szórva mindent, ami szép.Dalolna forró láng az égig rólaS kezén fogná mindenki földiét.Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hisz zúzmarás a város, a … József Attila: Tél olvasásának folytatása
József Attila: Allégorie
A gyenge bokor levelétfátyolba burkolá a dér,jaj, nemsokára itt a tél,a bokorugró hócseléd.Pamutszoknyáját a ledérfejünkre boritván cselétködökből szövi és csaléta zsíros, pirítós kenyér.Csuszkás az erdei fenyér,min medve korcsolyáz eléd,üres két mancsa bús tenyér.S mint munkabér potyog beléd:a nyár az egekben henyél,mig szíved főzi ételét. Sonnet, Alphonse de Sociales. 1928. szept. 30. A szöveg forrása: https://mek.oszk.hu/11800/11864/html/rogtonzesek.html#allegorie … József Attila: Allégorie olvasásának folytatása
József Attila: Jutka verse
Kislány ő még, a mamája nyujtózkodva karjára veszi,Odahajol az arcához, az őzek dalát beszélik el néki szemei,A villamosok hajnali csengését, meg a legmagosabb fenyőfa csúcsát,Kék lángocska lobban ott föl, mutatja a nagy fenyő utját,Ő a fenyőfa akarata, odaszól a fának: Nőssz-e már?Tudsz te nőni, hát még hogy a kisgyereknek homlokából rád száll a madár,Néked kinálja … József Attila: Jutka verse olvasásának folytatása
József Attila: A spenót
Nagy, méla bánat alvad a szivembenA tányér fenekén meg a spenótMint vén kisasszony, nyugovóra hajoltPorcellán-álmu kínos enyhületbenBús gőze száll, mint sóhajtás ha lebbenVánnyadt ajakról várva a hajót,Melyről az irígy, szűk szavú derótHúsz éve adott hírt, csóknál is szebben.Azóta vár szegény a sír-gyomorra,És lassan süllyedeznek a napok,Ó szerelem, tejföl, tojás és orja!Kit szalvétámba titkon kaparok,Mig szívemről … József Attila: A spenót olvasásának folytatása
A költészet napja – KOPOGTATÁS NÉLKÜL
JÓZSEF ATTILA: KOPOGTATÁS NÉLKÜL Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben … A költészet napja – KOPOGTATÁS NÉLKÜL olvasásának folytatása
A költészet napja – JÓNÁL JOBB
JÓZSEF ATTILA: JÓNÁL JOBB Páris, Berlin, Moszkva és Szeged -Kevesen vannak jó emberek. Akik meg vannak, jajgatni vannak.Narancshéjnak is útjába vannak. Gyönge harmat, ösztövér: fölszíjja a nap.S folyómedret mosni? Ki hallott olyat? Huncut a jóság, ha szégyent hoz a jóra -Minek jóság-festék a jót-akaróra? Van hű komondora, van bő karikása -Melyik juhász bőg, ha megszalad … A költészet napja – JÓNÁL JOBB olvasásának folytatása
A költészet napja – A BŐR ALATT HALOVÁNY ÁRNYÉK
JÓZSEF ATTILA: A BŐR ALATT HALOVÁNY ÁRNYÉK Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlaknem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,te táncolsz,nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,5 hete, hogy nem tudom mi van veledaz idő elrohant vérvörös falábakonaz utak összebújnak a hó alatt,nem tudom, hogy szerethet-e téged az … A költészet napja – A BŐR ALATT HALOVÁNY ÁRNYÉK olvasásának folytatása
A költészet napja: AKI SZEGÉNY, AZ A LEGSZEGÉNYEBB
JÓZSEF ATTILA: AKI SZEGÉNY, AZ A LEGSZEGÉNYEBB Ha az Isten íródiák volnaS éjjel nappal mozogna a tolla,Úgy se győzné, ő se, följegyezni,Mennyit kell a szegénynek szenvedni.Aki szegény, az a legszegényebb,Fázósságát odadja a télnek,Melegét meg odadja a nyárnak,Üres kedvét a puszta határnak. Köznapokon ott van a dologba,Várt szombatját száz gond nyomorítja,S ha vasárnap kedvét megfordítja,Akkor máris … A költészet napja: AKI SZEGÉNY, AZ A LEGSZEGÉNYEBB olvasásának folytatása
A költészet napja – TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!
JÓZSEF ATTILA: TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ! Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázikMezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose … A költészet napja – TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ! olvasásának folytatása