Kislány ő még, a mamája nyujtózkodva karjára veszi,
Odahajol az arcához, az őzek dalát beszélik el néki szemei,
A villamosok hajnali csengését, meg a legmagosabb fenyőfa csúcsát,
Kék lángocska lobban ott föl, mutatja a nagy fenyő utját,
Ő a fenyőfa akarata, odaszól a fának: Nőssz-e már?
Tudsz te nőni, hát még hogy a kisgyereknek homlokából rád száll a madár,
Néked kinálja ceruzáját a kisgyerek, ugy tipeg által a folyó tükrén,
Ugrándozva várja mamája, eléje megy sebesen, büszkén,
Ahogy lehajol az árban, melle csengve a habokba ér –
Mögötte meg szőke halomba kereken frissen hull, száll a kenyér.
1926. márc.
A szöveg forrása: https://mek.oszk.hu/11800/11864/html/rogtonzesek.html#jutka-verse
A kép forrása: https://www.needpix.com/photo/download/1478766/girl-little-littlegirl-dog-puppycute-coloring-page-coloringpage-kids
Megosztás:
Discover more from Akarattyai Hírmondó
Subscribe to get the latest posts sent to your email.