Kislány ő még, a mamája nyujtózkodva karjára veszi,Odahajol az arcához, az őzek dalát beszélik el néki szemei,A villamosok hajnali csengését, meg a legmagosabb fenyőfa csúcsát,Kék lángocska lobban ott föl, mutatja a nagy fenyő utját,Ő a fenyőfa akarata, odaszól a fának: Nőssz-e már?Tudsz te nőni, hát még hogy a kisgyereknek homlokából rád száll a madár,Néked kinálja … József Attila: Jutka verse olvasásának folytatása →