Március 15-én meglátogatott minket Szendrey Júlia magyar költő, író, műfordító. A Rákóczi parkban sokan gyűltünk össze, hogy ezen a napsütéses, hűvöskés tavaszi vasárnapon ünnepeljük a forradalmat, a forradalmi ifjakat. Az ünnepi műsor első részében Szendrey Júlia szólalt meg, aki életének több meghatározó időszakára és érzésére emlékezett vissza naplói alapján. Pár mondatot idézünk, a teljesség igénye … Szendrey Júlia Akarattyán olvasásának folytatása
Címke: vers
Tóth Árpád: Tárcámban egy kép
Mért jó: meleg szemedbe nézni hosszan?Mért jó: meleg kis kebeledre búni?Mért jó: meleg, telt combodtól reszketni? Mily jó is: elfáradtan öledbe ereszkedni,Mily jó: langy lehelléssel gyenge bőrödre fúni,Érezni kicsi térded, amint borzongva moccan. E két sóvár, égő szem végigragyogja vállad,Ó, mint két nyomorú és félénk tolvajlámpás,Mely csak téged kutat éjben, magányban s búban. Gyengén szorító … Tóth Árpád: Tárcámban egy kép olvasásának folytatása
Ébredjetek!
A hajnal szárnyas hírnökeaz új nap jöttét zengi márés a lelkünket fölverőKrisztus megint életre hív. „Vigyétek!” – szól – „az ágyakat:Mindent, mi álmos, rest, beteg!Tisztán, virrasztva, józanulvárjatok: már közel vagyok.” Jézust kiáltsa hát imánkvirrasztva, esdve, zokogón:a tiszta szívet a feszültima szunnyadni nem tűri. Vágd el az álmot, Krisztusunk,törd meg az éj bilincseit;oldd el rólunk a … Ébredjetek! olvasásának folytatása
Mennyből az angyal (1956-ban)
Márai Sándor: Mennyből az angyal MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVEAz üszkös, fagyos Budapestre.Oda, ahol az orosz tankokKözött hallgatnak a harangok.Ahol nem csillog a karácsony.Nincsen aranydió a fákon,Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.Szólj hangosan az éjszakából:Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad,Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.Ne beszélj nekik … Mennyből az angyal (1956-ban) olvasásának folytatása
Ki viszi át a szerelmet
Ma lenne 100 éves Nagy László költő és műfordító, akinek alig több mint 52 év adatott közöttünk. Ezalatt a rövid idő alatt is sok maradandót alkotott, és ezt el is ismerték: Kossuth-díjat és 3 József Attila-díjat ítéltek neki 1950 és 1966 között. Az 1957-ben írt Ki viszi át a szerelmet a legismertebb verse. Ars poetica … Ki viszi át a szerelmet olvasásának folytatása
Igen sok magyar úr emlékkönyvébe
Hogy látta és hogy verselte meg Jókai Mór sok magyar úr életét és házát 1860-ban? Ironikusan és szomorúan. Igen sok magyar úr emlékkönyvébe. Ültem rakott asztalodnál,Borod igen jó vala;Hogy pinczéd legjobb rendben van:Meggyőződtem általa. Utaztam a szekereden,Megnéztem az aklodat;Gyönyörű szép a ménesed,Van sok telivér lovad. Dohányod jó, - pipatartódValóságos múzeum;Az ember nem is sejteneEnnyi műkincset … Igen sok magyar úr emlékkönyvébe olvasásának folytatása
Május elsejére
Nem tudtam kideríteni, hogy melyik évben született ez a vers. Az kiderül belőle, hogy abban az időben elégedetlen volt a helyzetével Jókai. Ami azt illeti, az 1848-49-es forradalom leverése után volt ok a rossz hangulatra ... Első május. Óh be szép vagy első Május!Zöld a mező, a fű közöttEzer millió pimpimpáré*S rajta ezer millió bogár. … Május elsejére olvasásának folytatása
Szabó Lőrinc: Húsvét
Távol a város zajától,messze a poros úttól,itt vagyok a réten,húsvéti napsugárban.Fú a szél,s meglebbenti a zöldellő füvet,szárnyra kapnak gondolataim,és könnyűn szállnak,mint az égen az álmok.Hallom a virágok dalát,édes illatukat érzem,szívem újra megtelik örömmel és szeretettel.Itt, a természet ölében,élek újra,teljes erővel,és köszönöm a teremtőnek e csodálatos húsvéti ajándékot.
Kosztolányi Dezső: Húsvét
Már kék selyembe pompázik az égbolt,tócsákba fürdenek alant a fák,a földön itt-ott van csak még fehér folt,a légen édes szellő szárnyal át. Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbeviszik a zavaros szagos vizet,a lány piros tojást tesz el merengve,a boltokat emberraj tölti meg. S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,megrészegül az illaton a föld,s tavasz-ruhát … Kosztolányi Dezső: Húsvét olvasásának folytatása
Reményik Sándor: Nagypénteki szertartás
Ágyam fölött, a feszület fölöttKarácsonytól egész NagypéntekigHíven virrasztott egy fenyőfa-ág.(Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!)Hű zöldje végül mégis elkopottLett ő is szikkadt, aszott kis halott.Éreztem: nálam tovább nem maradNem bírja lelki szárazságomat,S egy durvább illetésre szertehull. De nem ily halált szántam én neki.A kemencében énekelt a tűz,Zsoltároztak a lángok lelkei.A száraz ágat helyéről levettem,Vigyázva, … Reményik Sándor: Nagypénteki szertartás olvasásának folytatása