Ma lenne 100 éves Nagy László költő és műfordító, akinek alig több mint 52 év adatott közöttünk. Ezalatt a rövid idő alatt is sok maradandót alkotott, és ezt el is ismerték: Kossuth-díjat és 3 József Attila-díjat ítéltek neki 1950 és 1966 között.
Az 1957-ben írt Ki viszi át a szerelmet a legismertebb verse. Ars poetica ez a mű, de az 1956 utáni megrendült lélekállapotnak is tükre.
Ki viszi át a szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
Itt lehet meghallgatni Latinovits Zoltán előadásában:
Nyitókép: Nagy László (1925–1978) magyar költő és műfordító, valamint hitvese, Szécsi Margit (1928-1990) költő és grafikus emléktáblája egykori lakhelyük falán. A bronz dombormű alkotója Vígh Tamás szobrász. Felavatva 2003-ban. (Budapest, III. ker. Árpád fejedelem útja 66.); forrása: Csurla at hu.wikipedia, CC BY-SA 4.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0, via Wikimedia Commons
Megosztás:
Discover more from Akarattyai Hírmondó
Subscribe to get the latest posts sent to your email.