Holnap (november 26-án, szerdán) este mutatkozik be a Holt Költők társasága a Veszprémi Petőfi Színházban. Ez felújítás, mert nyolc évvel ezelőtt már volt egy premier, és most nagyrészt új szereposztásban kerül a közönség elé Funtek Frigyes rendezése, Oberfrank Pál játékmester* irányításával. Annak idején ez európai ősbemutató volt, csak New York előzte meg Veszprémet. A színház akkor elvitte az előadást budapesti és külföldi színpadokra is. Most újra láthatjuk Veszprémben.

Engem nagyon érdekel ez a darab, és kihasználtam a lehetőséget, hogy interjúkat készíthettem a szereplőkkel. Oberfrank Pál (Keating tanár úr), valamint három diákja Keller Márton (Charlie Dalton), Abai-Szabó Tamás (Steven Meeks) és Flór Máté Gellért (Todd Anderson) interjúi már megjelentek az elmúlt napokban.
Lássuk a többieket!
Kecskés Alexisz az előadásban Knox Overstreet alakját hozza elénk:
Milyen érzés iskolai egyenruhát viselni?
Furcsa, de jó érzés. Jó kis tartást ad.
Mi ez a sok mindenféle a zakó hajtókáján?
Vannak különböző kitüntetéseink; ez elhangzik a darab elején, például a Becsület Társasága tagjai vagyunk páran.
Milyen érzés ebbe az iskolába járni?
Egyre élettelibb, ahogy megszokjuk a padokat, amikben ülünk; és egymást is most ismerjük meg. Sokan most találkozunk először, és egyre jobban összeszokóban van a csapat. Mindig jobban tudunk reagálni egymás rezdüléseire. Így egyre jobb hellyé válik az iskola.
Milyen a dinamika az osztálytársak között?
Mindenki picit más. Ezek a különbözőségek, illetve a minket érő külső hatások alakítják a dinamikát egymás közt. Krízishelyzetben nagy az összetartás.
A karakter megformálásában tud valamilyen korábbi személyes élményt használni?
Mivel én a darabban egy első szerelmet fogok megélni, nyilvánvalóan igen. Van miből építkezni. Mindenki érezte azt, amikor kamaszkorában egyszercsak kicserélődnek a sejtjei, és egészen másképp kezdi látni a világot. Ez egybevág a szabadság közös megélésének erős vágyával. Ez nagyon-nagyon felfokozott állapot, ami eluralkodik Knox-on is.
A tanárokhoz való viszonya milyen?
Knox-ot most éppen minden más jobban érdekli, mint az iskola, viszont az új tanár, Keating, olyan szinten megnyerő, hogy az ő figyelmét is képes lekötni. Sőt, a hatására rendezgeti is magában ezeket a nagy érzéseket, amiket belül megél. A költészeten keresztül artikulálódnak az érzései, és többször is szaval az előadás során. Testet kapnak azok az érzések, amiket eleinte még kiformálatlanul él meg. Keatinggel mindenféleképpen nagyon fontos kapcsolata van mindannyiunknak, és Knox-nak is.
Hogy látja Richard Cameron megformálója, Horváth Dániel, az iskola életét?
Ez egy akadémia, kicsit katonás, szabályokhoz kötött. Egyébként olyan, mint egy normális iskola. Ha visszagondolok az iskolai életemre, ott is voltak szabályok, de ez a darab egy régebbi korban játszódik, és akkor szigorúbbak voltak ezek.
Azért nem tudok arra válaszolni, hogy milyen érzés ebbe az iskolában járni, mert nem tudhatom milyen érzés ebben a korban élni.
A mai világ nagyon más, a gyerekek telefonnal lépnek ki reggel az ágyból. Az az első dolguk, hogy azt megnézzék. Elképesztő, hogy 8 éves gyerekeknek olyan telefonjuk van, amit én magamnak sajnálnék megvenni. Nem is feltétlenül a pénz a baj, hanem az, hogy olyan telefonokkal ruházzuk fel a gyerekeket, ami szerintem nem feltétlenül jó, hogy van nekik.
Bizonyos dolgokban hasznos lehet, de értelmesen kell használni, főleg az iskolában, az iskolai órán.
Visszatérve erre az intézményre, a Welton Akadémiára: a legjobb szó, amit tudok róla mondani, hogy katonás.
Tehát szabályok vannak, komoly következményei vannak annak, ha nem tartjuk be őket. Ez nem játék, hanem komoly, mint a katonaság.
Richard Cameron mennyire tudja magáévá tenni a “Carpe Diem” életérzést?
Eleinte nem tudta jó szájízzel elfogadni. Kellett neki egy kis unszolás, kicsit noszogatni kellett, hogy elengedje magát. Ő mindenképpen az iskola etikai kódexének próbált megfelelni, és úgy érezte, hogy ütközik a kettő. Azt még nem tudom, hogy ezt vajon félelemből vagy miért tette.
Idén két előadás lesz, én mindkettőre elmegyek, és mindenkinek javaslom, hogy csapjon le időben a jegyeire.
Kerékfy Pál
*játékmester: a rendező munkatársa (gyakran színész), aki (…) az előadás felújítópróbáit vezeti. (Magyar Színházművészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994)
Szereposztás és előadások itt.
Kép: A szerző felvétele a Veszprémi Petőfi Színház engedélyével.
Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc
Discover more from Akarattyai Hírmondó
Subscribe to get the latest posts sent to your email.

“Holt költők társasága: újra Veszprémben (interjúk)” bejegyzéshez 2 hozzászólás