Hamarosan becsengetnek!

A Welton Akadémia diákjai most találkoznak először egy új tanárral és egy új osztálytársukkal. Milyenek lesznek ezek a találkozások? 

Rögvest megtudjuk, hiszen november 26-án este 7-kor becsengetnek a Holt költők társasága első előadására a Veszprémi Petőfi Színházban.

A premier előtt megkérdeztem néhány diákot, hogy mit gondolnak az iskoláról, az osztályról, a tanárokról és egymásról.

Lássuk, mit mondanak! 

Keller Márton (Charlie Dalton) most más szemszögből látja az osztály életét, mint nyolc évvel ezelőtt: 

Milyen érzés ebbe az iskolába járni? 

Számomra elsősorban nosztalgikus érzés. Én ebbe az iskolába már jártam, ugyanis az ősbemutatóban benne voltam. Gimnazistaként a háttérben osztogattam a gyertyákat, csoportos szereplő voltam.

Még elárulom azt a titkot, hogy ebben a zakóban játszottam akkor is, nyolc évvel ezelőtt. 

Számomra nagyon-nagyon izgalmas élmény volt. Akkor ez hatalmas dolog volt, hogy Veszprémben megszületett az ősbemutató. Európában először mi vittük színpadra. Nagyon nagy várakozás előzte meg az előadást, és elképesztően nagy sikerrel játszottuk. Majdnem a nyolcvanadik előadást is megérhettük akkor. Budapesten a Nemzeti Színházban eljátszottuk kétszer, és voltunk vele a határon túl is. 

És ez éled újra, ennyi év után. Most egy másik szerepet, Charlie szerepét játszom benne. Számomra nagyon nagy élmény újra itt lenni.

Könnyű beilleszkedni ebbe az osztályba? 

Könnyű. Ilyen jó osztálytársakkal csak könnyű lehet. 

Én vagyok a rossz fiú az osztályban. De úgy rossz fiú, hogy nem rosszindulatú, hanem inkább csínytevő fiú, aki fellázad az iskola rendszere ellen, és az iskola vezetésével vannak összetűzései egyszer-kétszer. De az biztos, hogy a társaiért mindent megtenne és nagyon szereti őket. 

Tehát akkor a tanárokkal van időnként feszültség. 

Igen, de Keatinget ő is nagyon kedveli. Főleg az új szemlélet miatt, amit behoz az iskolába, amivel Charlie is egyetért. Csak az iskola merev rendszerével nincs jóban.

---

Így látja az iskolát és a diákok életét Steven Meeks (Abai-Szabó Tamás):

Milyen érzés ebbe az iskolába járni? 

Egyrészt nagyon jó és az összetartozást erősíti az ittlét, de közben folyamatosan olyan, mintha pengeélen táncolnánk a szélsőséges fegyelmezés és a szigor miatt.

Milyenek az osztálytársak?

Én szeretem őket és azt érzem, hogy jó osztály vagyunk, és Todd is kezd beilleszkedni a csapatba, aki most érkezett. Támogatjuk őt, jófej srác, csak kicsit félénk.

Azért mert az előző iskolában nem volt jó neki, azt hiszem.

Itt se lesz sokkal jobb, nálunk sem habos torta az élet.

És a tanárokat mennyire lehet szeretni?

Az új tanár nagyon izgalmas és nagyon inspirál, azt érzem. A régiek pedig… hát tanárok.

A karakter megformálásában tud használni valami korábbi személyes élményt?

Sokat gondolok az általános iskolában és a gimnáziumban eltöltött évekre. Egy viszonylag szigorú iskolába jártam Budapesten, sok különóra, külön fakultáció. Az ott megtapasztalt leterheltség élménye – ez az ősélmény – sokat segít abban, hogy bele tudjak helyezkedni a karakterbe.

Ez a karakter szereti ezt az öltöny-nyakkendős iskolába járás, vagy mindegy neki?

Szerintem ő ezzel nem foglalkozik. Én azt gondolom, hogy csak előre néz. Az fontos neki, hogy jók legyenek a jegyei, és valahogy megpróbálja elengedni a frusztrációit. 

A család mit vár el tőle?

Elég nagy rajta a családi nyomás, mert ő egy jó tanuló, és emiatt azt várják tőle, hogy mindig hozza az elvárt minimumot: a példás magatartást és eredményt.

---

A Todd Andersont alakító Flór Máté Gellért mondja:

Milyen érzés ebbe az iskolába járni? 

Jó érzés. Múltat idéző szerep. Olyan szempontból könnyű azonosulni, hogy a fiú, akit én játszom, hasonló helyzetben van felsőben, mint egykor én is, csak én alsó tagozatban.

Elég nosztalgikus élmény ezt játszani. Nem gondoltam volna, hogy valaha ezt újra kell élnem, vagy bármilyen formában találkozom még ezzel, és vissza kell ide nyúlni.

Milyen értelemben hasonlít? 

Én általános iskolában nagyon a perifériára szorultam, nagyrészt az osztályközösségnek köszönhetően. Borzasztóan gátlásos voltam emiatt.

A srác személyiségfejlődése hasonlít ahhoz az úthoz, melyet nekem is végig kellett járnom annak idején.

Egy szempontból nincs hasonlóság: Tiszteletet kap. Őt támogatja az osztály és van egy tanár aki “fogja a kezét”. 

A Weltonba egy másik iskolából jött, és az otthoni környezetén kívül, az új körülmények okozták, hogy ő ennyire visszahúzódó lett, legalábbis a szerep megformálása szempontjából ez a gondolat egy jó kiindulópont nekem.

Hamarosan megszólal a többi diák és Keating tanár úr is …

Még egy fontos információ: november 24-én 17 órakor közönségtalálkozó lesz a Petőfi NézőPontban (a Jegyiroda épületében), ahol az összes szereplővel lehet találkozni. Megosztják majd a közönséggel az általuk játszott figurákkal kapcsolatos gondolataikat, érzéseiket. Természetesen kérdezni is lehet majd mindenkitől, és dedikált fényképeket is lehet kérni.

Én minden közönségtalálkozóra el szoktam menni, ezt sem hagyhatom ki. Miért? Az ott elmondottak segítenek jobban megérteni, mélyebben átérezni az előadást, a művészek játékát. És örömmel gyűjtöm a dedikált képeket is.

Kerékfy Pál

Szereposztás és előadások itt.

Kép: A szerző felvétele a Veszprémi Petőfi Színház engedélyével.

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc