Eltemetett szerelem és művészet: ördögi akciók

Nagyon mozgalmas két napja van Száki János festőművésznek Molnár Ferenc darabjában. Három nő között cikázik, de kinél és hogyan horgonyoz le a második nap délutánján? Ezt ebből a cikkből nem tudjuk meg, ehhez meg kell nézni az előadást. 

Vaszkó Bence alakítja Jánost, a festőt a Veszprémi Petőfi Színházban, ahol Benkő Péter állította színpadra Az ördög című vígjátékot. 

Őt kérdeztem a premier előtt.

Az szeretném megkérdezni, hogy milyen érzés belebújni János bőrébe, vagy fordítva, milyen érzés Jánost beleengedni a saját testébe. 

Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Próbálok nagyon-nagyon őszinte és mélyreható lenni. 

A darabban az alapvető tudatalattinak és a mélyben szunnyadó érzéseknek a felszínre kerülését látjuk egy katalizátor hatására, aki most ebben az esetben az Ördög.

Nagyon-nagyon fontos része ennek egész szerepnek az, hogy Jánosnak el kellett temetnie a Jolán iránt érzett mély, elsöprő szerelmét. Jolán a biztos, nyugodt életet választotta: van egy nagyon jómódú család, a László család, ennek egyik sarja Alfréd, akihez hat évvel ezelőtt feleségül ment Jolán. 

Ez az eltemetett szerelem a mozgatórugója János lelki életének.

Valószínűleg az eltemetett mély fájdalom miatt tud sikeres életet élni, és nagyon szép képeket festeni. Így lesz sikeres képzőművészként. Mint ahogy a művészvilágban általában, a nagy fájdalmakkal és sérülésekkel rendelkező emberek tudnak a leghitelesebben beszélni arról, hogy mi az a dráma. 

Igen, ugye a langyos víz elkényelmesít, ahogy el is hangzik az első felvonásban. 

Igen a langyos víz, csak ül benne az ember, ez Jolán szövege. 

És most megjelenik János előtt a kísértés, hogy Jolán, vagy Elza, akivel össze akarják hozni.

Jolán már férjhez ment, és Jánosnak is szembe kell néznie a társadalmi konvencióval, hogy neki is meg kell nősülnie, családot kell alapítania; és ezt meg is teheti, hiszen jó módban él. 

Amikor hat évvel ezelőtt találkoztak, akkor mind a ketten szegények voltak, és mostanra mindketten jómódúak lettek, de különböző úton. 

Igen, így van. És ők mindketten igazán tudják értékelni a bőséget és a jólétet, hiszen megtapasztalták a szegénységet. 

Mi a legnehezebb ebben a karakterben? Mi a legnagyobb feladat a megformálásában? 

Nem tudom, én soha nem gondolkozom azon, hogy mi a legnehezebb. Igazából számomra egy karakter megformálása mindig egy játék. Azért szeretem, mert játék. Nem fogok rámenni; én nem az a típusú színész vagyok, aki beledöglik a szerepeibe. Főleg azért, mert van családom. Nem hagyom magam a szentimentális gondolatokba belemerülni.

A közönségtalálkozón szó volt arról, hogy Szederjesi Teodórával szeretnek improvizálni, és ezt imádták az Anconai szerelmesekben. A próbák során látszott olyan helyzet, ahol lehet, ahol fognak improvizálni? 

Ez egy teljesen más típusú műfaj és szerző. Itt az a textus, ami írva vagyon, az világhírű. Kár is lenne megpróbálni, nem is tudnánk jobbat kitalálni. Úgyhogy itt nincs értelme az improvizációnak.

Vannak olyan klasszikusok, ahol nem is érdemes, és nem is szabad megpróbálni, és Molnár is ilyen. Minél inkább szöveghűen adjuk elő, annál jobb.

Ha már szöveg: a második felvonásban van egy jelenet, amiben az Ördög és Jolán, valamint János és Elza egyszerre van a színen, külön-külön beszélgetve, és időnként azt írja Molnár, hogy beszélnek, de nem írja le, hogy miről. Itt kialakult már valami, hogy miről beszélgetnek? 

Ilyenkor például azt szoktam mondani, hogy akkor jövő héten mennék a raklap szilváért, és befőzném, hogyha van rá mód. De azt is elmondhatom, hogy mit fogok főzni holnap délután a gyerekeknek… Most hazudhatnám azt, hogy a dekoltázsáról, meg a toalettjéről beszélünk, de nem. A “rebarbara” elnevezésű színpadi technikát alkalmazzuk. Persze beszélgetnek, de csak úgy tűnik, mintha. Minden a látszat. Ahogy ez a darabban is van: a látszat a fontos. 

Köszönöm szépen! Nekem ezek nagyon érdekes dolgok. 

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és találkozunk holnap is.

Én is köszönöm!

Az interjú óta már négyszer láttam az előadást, és egyre jobban élvezem. Lényegében ugyanazt láttam minden alkalommal, de egyre mélyebben értem, amit látok. 

Azért írtam, hogy “lényegében ugyanazt”, mert apró módosításokat felfedezek, és – ahogy a tőlük hallom – a művészek egyre jobban megértik, átélik az általuk megformált karakter előéletét, gondolatait, vágyait.

Jó szívvel ajánlom!

Kerékfy Pál

Szereposztás és jegyek itt: Az ördög.

Színpadi képek: Veszprémi Petőfi Színház

Szerzői jogok: CC BY-NC-ND licenc